2016-06-20

Istenre bízom magamat De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. (Jób 5,8-9) A falu legidősebb tagját temettük, asszonytestvérünk 96 évet élt itt a földi világban. Hosszú élete alatt mindenki elment mellőle, teljesen egyedül maradt, így beköltözött a faluban lévő Idősek otthonába, itt élte le életének utolsó éveit. Úgy ismertük őt, mint aki magányát békességgel fogadja el és éli meg. Túl a 92. életévén, teljesen megromlott a látása. Az orvosok operációt javasoltak, hogy a szürke hályogtól megszabaduljon, és újra lásson. Aznap reggel, amikor jött a mentő, hogy elvigye a műtétre, mielőtt elindult volna, elénekelte fejből végig a 269. énekünket, ahogy azt gyermekkorában megtanulta és évtizedeken keresztül énekelte a templomban. „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom; Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel biztatom..." Idős testvérünk sok nehézség között is Istenben reménykedett és bízott. A mi reménységünk pedig a ravatalnál az volt, hogy az ő csendes élete számára is elkészítette a mi Urunk a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.