Keresés ebben a blogban

2016. június 22., szerda

2016-06-22

A bűn fejlődése

És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. (1Móz 4,8)
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. (Józs 24,19)
Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát, s mivel semmi ellenállásra nem talált, bedugta az orrát a sátorlap alatt. Amikor továbbra sem talált ellenállásra, már első lábával is belépett, s így lassan bement. Most már rászólt a beduin, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk.
„Úgy - mondta a teve – jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat."
A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az életünkbe, szívünkbe, míg úrrá lesz felette.
A beduinnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt.
Űzzük el a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, később sokkal nehezebb lesz vele megküzdeni. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése