2016-06-23

„Az irgalmasság városa" Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged. (Zsid 12,5)  Friedrich von Bodelschwingh (1831-1910) evangélikus lelkipásztort fiatal házas korában súlyos csapás érte. 1869-ben szörnyű diftéria járvány volt a vidékükön, és két hét alatt négy gyermekét vesztette el a betegségben. A mélyen lesújtott szülők az Isten kezéből vették a nagy csapást. Naponta kimentek a temetőbe, és ott egy padra leülve, sokszor órákon át könyörögtek Istenhez, hogy világosítsa meg lelküket, hogy megtudják, miért engedte meg Isten ezt a nagy megpróbáltatást az életükben, és hogy mit akar ezzel nekik mondani. Ez a nagy bánat lett a szülőanyja annak a szeretetmunkának, amelyet Friedrich von Bodelschwingh az értelmi fogyatékosok, epilepsziások és a társadalom kivetettjeinek felkarolására kezdett el, melyből aztán az úgynevezett „Irgalmasság városa" létesült: Bielefeld-Bethel, amely a diakóniának egész sorát foglalja magába. Isten megszánta a mélyen lesújtott szülőket és később még négy gyermekkel ajándékozta meg őket. Te mit teszel, ha valamilyen csapás ér? Legyen példa számunkra ez a történet, és ha elcsüggednénk, ha nehézségek jönnének az életünkben, tekintsünk fel Jézusra! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.