2016-07-10

A mi esztendeink 1. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) Ez az Ige elsősorban életünk idejének végső határára figyelmeztet. Nem azért, mert mintha nem ismernénk 80 esztendősnél öregebb embert, de azért, mert az öregkor általános határa mégis csak 70–80 esztendő. Noé idejében így szólt az Úr:  „Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő." (1Móz 6,3) A bűn miatt rövidült meg az ember életének hossza 70–80 esztendőre. Meg kell látnunk, hogy van határ. Van határ az embernek, amit soha át nem léphet. Hiába a hatalmam, hiába a pénzem, hiába a legjobb összeköttetés, azt a határt, amit Isten nekem szabott át nem léphetem. Ezért „Válasszatok addig, míg tart a ma, ki legyen a ti szíveteknek ura!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel.