2016-07-11

A mi esztendeink 2. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) A 70–80 esztendő csak az emberi élet határa és nem az én életemé. Nekem nem ígérte Isten, hogy mennyi időt enged, ez a kor csak a felső határ, de hogy én ezt a határt elérhetem-e, az egyáltalán nem tőlem függ. Nem is lenne jó, ha tudnánk, hogy számunkra mennyi idő rendeltetett. Igen könnyen elbizakodottá vagy hanyaggá tenne bennünket. Könnyebben vennénk a megtérés dolgát, és könnyebben vennénk a kötelességeink teljesítését. Hiszen még így is sokszor hanyag és könnyelmű vagyok, és sokszor elfelejtem, hogy mennyire kell vigyáznom, és milyen hűséggel kell imádkoznom. Mi lenne akkor, ha távoli életkorra tekinthetnék előre? Hányszor megtörtént már, hogy azt mondtam, hogy ráérek még megcsinálni, és körmömre égett a dolog. Még szomorúbb, amikor valakit meg kellett volna látogatni, mert beteg volt, és addig ment a halogatás, hogy az illető meghalt. Akkor járunk el helyesen, ha minden dolgunkra, és minden ügyünkre úgy tekintünk, és úgy intézzük el, mintha arra több időnk már nem is lenne. Amikor egy levélre azonnal válaszolok, amikor valami dologban nem várom meg a határidőt, hanem azonnal megcsinálom, akkor nem ér megszégyenülés. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Úr Jézus megkötöz engem, hogy ne cselekedjem a bűnt, mert ha nem tenné, elkövetném.