2016-07-12

A mi esztendeink 3. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) Igénk azt mondja: „A mi esztendeinknek…nagyobb részük nyomorúság és fáradság". Nem szabad azt várnunk, hogy az életünk útja egyenes és sima legyen, mert az ember életútjául nem ezt szabta ki Isten. Legkevésbé szabott ilyen utat a hívők számára. Amikor régen a gabonát kicsépelték, akkor azt, ami addig együtt volt a gabona szárán szétválogatták. Külön helyre került a jó szem, külön helyre a törött, gyenge szem, külön helyre került az ocsú, a szalma, a pelyva, a törek. Ha az emberek életének dolgait is így külön lehetne rakni, s az ember egy rakásra gyűjthetné a jó dolgokat, a kellemeseket, egy csoportba a kellemetleneket, külön az örvendeteseket és a szomorúakat, bizonyos, hogy nagyobb rakás lenne a nyomorúság és a fáradtság, mint az öröm és a jólét. Miért van az, hogy az ember olyan gyakran nehéznek érzi a vállait? Sokszor görnyedten jár az ember olyankor is, amikor látszólag semmi teher nincs a vállán. Miért? Azért, mert valami láthatatlan teher a gondoknak, a bajoknak, az élet küzdelmeinek, a szenvedésnek a terhe görnyeszti meg. Ha Jézus életét nézzük, akkor is azt látjuk, hogy szenvedésen, a keskeny úton, a Golgotán keresztül vezet az út a dicsőségbe. Nem jelenti ez azt, hogy nekem szomorúan kell végigjárnom a földi életet. Ha rábízom magam az én Uramra, akkor a nyomorúságos és fáradságos utat is boldogan járhatom. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)