2016-07-27

Isten búsulása 1. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Isten a mi Édesatyánk. Hogy közelebbről fejezzem ki, Isten az én Édesatyám. Ez azt is jelenti, hogy én az Ő gyermeke vagyok. És gyermekként sokszor megszomorítom az én Atyámat. És gyakran búsul miattam az én Istenem. Akkor értjük ezt meg igazán, amikor a saját gyerekünk okoz nekünk szomorúságot, és miatta kell búsulnunk. S amikkel a gyerekünk szomorít meg, ugyanazokkal szomorítjuk meg a mi mennyei Atyánkat, amelyek miatt Ő búsul. A gyerek igen meg tudja szomorítani a szülőt az engedetlenségével, és ahogy a gyerek engedetlen, úgy vagyunk mi engedetlenek Istennek, amivel a mi mennyei Atyámat búsítjuk meg. Pedig az Úr semmi mást nem vár tőlem, mint engedelmességet. Kincseket nem vár tőlem, nagy cselekedeteket nem vár tőlem, csodákat nem vár tőlem, de vár engedelmességet. Semmi mással úgy nem dicsérhetem Atyámat, mint engedelmességgel. Csak engedelmesség után jön áldás! Te hogyan állsz az engedelmességgel? Még mindig búsítod az Urat? Ne feledd, aki engedelmeskedik, azé az örök élet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A győzelmesek fognak Isten trónja előtt állni, nem pedig a legyőzöttek. (Trudel)