2016-07-28

Isten búsulása 2. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Hiába járok templomba, mert, ha nem vagyok Neki engedelmes, akkor a templomba járásom csak szomorítja az Istent. Hiába olvasom a Bibliát, hiába imádkozom, hiába hozok áldozatot az Ő oltárára anyagiakban, időben, erőben, ha nem engedelmeskedem Neki, akkor csak szomorúságára vagyok. Mert, „A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted, az engedelmes lelket soha meg nem veted." (Ref. Énekeskönyv 180.) Gondoljunk csak a tékozló fiúra. Vajon mivel okozta a legnagyobb fájdalmat az apjának? Nem azzal, hogy elköltözött otthonról, nem azzal, hogy követelődzött, nem azzal, hogy eltékozolta a vagyonát, hanem azzal okozta a legnagyobb fájdalmat az édesapjának, hogy engedetlen volt. Az édesapja mindig a javát akarta. Érte dolgozott, s ez a fiú nem akarta ezt megérteni, és nem tudott engedelmeskedni. Nemrég beszéltem egy lelkésztársammal, akinek gimnazista fiai vannak. Az édesapa a fiairól beszélt, és elmondta, hogy a legnagyobb öröme abban van, hogy a gyerekei nagyon engedelmesek. „Ha valamit kérek tőlük, még csak a vállukat sem rándítják meg, hanem megteszik, amit mondok nekik." Milyen nagy öröme ez ennek az édesapának. Milyen jó lenne, ha mi is ilyenek tudnánk lenni a mennyei Atyával szemben! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki a gyerekek kenyerét eszi, kell, hogy a fiak engedelmességét gyakorolja. (Spurgeon)