Isten búsulása 3.
Azzal szereznénk a legnagyobb örömöt Istennek, ha minden szavára, minden kérésére csak ennyit mondanánk: Igen Uram, és már tennénk is, amit mond. Az Úr Jézus ilyen engedelmes gyermeke volt az Atyának. Nem csodálkozhatunk azon az Igén, amelyben így jut kifejezésre ez a tény:
Milyen csodálatos ezt az engedelmességet látni Jézusnál. Nemcsak a könnyű órákban, hanem a legnehezebb küzdelmek idején, a halálig engedelmes tudott lenni az Atya iránt. Azért olvassuk:
Olyan gyermek volt, olyan Fiú volt, aki soha nem szerzett szomorúságot a mennyei Atyának, aki miatt soha nem kellett búsulnia Istennek.
Magamról és másokról nem mondhatom el ezt! Milyen sokszor okozunk szomorúságot a mi mennyei Atyánknak. Hányszor kell búsulnia Istennek miattunk. Ézsaiásnál is erről olvasunk: „Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled", ha azonban engedelmeskedünk, akkor van ígéretünk: „örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." (Ézs 54,8) Kapaszkodjunk Isten ígéretébe! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2016. július 29., péntek
2016-07-29
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése