Keresés ebben a blogban

2016. július 29., péntek

2016-07-29

Isten búsulása 3.

És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b)
Azzal szereznénk a legnagyobb örömöt Istennek, ha minden szavára, minden kérésére csak ennyit mondanánk: Igen Uram, és már tennénk is, amit mond. Az Úr Jézus ilyen engedelmes gyermeke volt az Atyának. Nem csodálkozhatunk azon az Igén, amelyben így jut kifejezésre ez a tény: 
„én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn 8,29)

Milyen csodálatos ezt az engedelmességet látni Jézusnál. Nemcsak a könnyű órákban, hanem a legnehezebb küzdelmek idején, a halálig engedelmes tudott lenni az Atya iránt. Azért olvassuk:
„És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." (Fil 2,8)
Olyan gyermek volt, olyan Fiú volt, aki soha nem szerzett szomorúságot a mennyei Atyának, aki miatt soha nem kellett búsulnia Istennek.
Magamról és másokról nem mondhatom el ezt! Milyen sokszor okozunk szomorúságot a mi mennyei Atyánknak. Hányszor kell búsulnia Istennek miattunk. Ézsaiásnál is erről olvasunk: „Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled", ha azonban engedelmeskedünk, akkor van ígéretünk: „örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." (Ézs 54,8) Kapaszkodjunk Isten ígéretébe! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése