2016-08-14

„Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!" (Zsolt 84,13) („Sóvárgás a templom után") Örvendező szív, boldog élet. Misztikus, rejtélyes szavak, de mit jelentenek? Belső békességet, nyugalmat; amikor a körülmények ellenére tudok elégedett lenni, mert tudom, érzem, hogy a helyemen vagyok; hogy jó úton járok; jó irányba halad az életem; jó cél felé közeledek! A körülmények ellenére való boldog érzetről hadd hozzak irodalmi, történelmi példát, Moldova György 40 prédikátor című könyvéből, mely a gályarab prédikátorok emlékezetét meséli el. Egyikük a tömlöc nyomorúságos körülményei közepette így mondja halotti imájában: „Édes jó Atyám... A Te utaid nem olyanok, mint az emberek útjai, Te olyan dolgokkal is munkálod üdvösségünket, melyeket szegény értelmünk nem egyeztethet össze a boldogságunkkal. De jobb, ha itt szenvedek, mint a jövő életben, mit törülnél le az égben a szemeimről, ha itt a földön könnyeket nem hullatnék?" Boldogság az Isten közelében lenni, legyen az bármily fájdalom, veszteség, ami eszközként közelebb visz. Zsoltárversünk a boldogságot a bizalommal köti össze. Már pedig ha valakiben bízunk, ha valaki felé bizalmunk van, akkor annak keressük a közelségét. Mint biztos pont a rengetegben, támasz a mindennapokban – szükségünk van rá, „sóvárgunk" a jelenléte, a szavai, a véleménye, az útmutatása után! Ebből a megközelítésből értelmezzük a 84. zsoltár feliratát: „Sóvárgás a templom után". Boldog, kinek bizalma a Seregek Urában van, s ez a bizalom hajtja, vezeti lelkét az Úr hajlékai felé, mert ott csendességet, megbékélést nyerhet! Mindenki keresi, kutatja, hajszolja a boldogságot, mégis oly sokan a lelkük mélyén sírnak, szenvednek, oly kevesen érzik rendben, a helyén az életüket; oly kevesen mondják magukat boldognak. Miért? Mert téves utakon keresnek. Mindenhez közelednek, csak az Úrhoz nem. Sóvárognak minden hazug és hamis öröm után, de hogy a templom után sóvárognának? Ezt vajmi nehéz a ma emberéről Magyarországon elmondani. Miért hagyjuk ki őt az életünkből? Miért tartunk minden mást fontosabbnak, sürgetőbbnek, előrébb valónak, mint a vele való közösséget; a hozzá való közeledést? Miért tartunk minden mást boldogítóbbnak, mint a Seregek Urának közelségét, hajlékainak áldott csendjét? Adj hálát, ha biztos szívvel elmondhatod magadról: Az életem a helyén a van. Jó irányba tartok. Ott vagyok az Úr közelében, áldásainak, javainak közelében. Sóvárgó szívvel olvasom ma is igéit. Ha ezeket az egyszerű mondatokat kétely nélkül ki tudod mondani, akkor kísérjen ma örömtől ragyogó arc, mert az ige szerint te boldog ember vagy! Márpedig más tükör vagy más mérce ne érdekeljen! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: A boldogság legnagyobb titka: semmit sem akarni, és mégis mindent akarni, amit Isten akar. És csupán azért, mert Isten akarja.