Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 17., szerda

2016-08-17

 „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32)
 Nem élhetünk úgy, mint a három majom jól ismert példája, vagyis: én nem láttam, nem hallottam semmit, és természetesen nem is szólok semmit. Hallod az evangéliumot – rendíthetetlenül szólít téged is; számtalan csodáját láttad, tapasztaltad már bőrödön magad is; nem teheted hát, hogy mindezt nem szólod, nem hirdeted.
Nem könnyű az evangéliumot hirdetni ma sem, amikor özönlenek felénk mindenféle vallások és kultúrák idegen tanításai, amikor a könyvesboltok polcai roskadoznak az ezoterikus és életvezetési bölcselkedéssel ellátott írásoktól. Nehéz kiállni – lelkésznek és az egyetemes papság elve alapján minden krisztuskövetőnek –, és a tiszta evangéliumot hirdetni.
Mégis óriási felelősség, egyrészt személyes üdvösségünk bizonyossága a tét, másrészt keresztyén anyaszentegyházunk megmaradása is rejlik ebben: marad-e, aki vallást tesz a Krisztusról? Az elvárásként oly' sokat hangoztatott tolerancia és elfogadás sem a gyáva hallgatás szinonimája.
Ne a pletykát, a rossz híreket, gyülekezetünk, egyházunk kritikáját híreszteljük, hanem a tiszta evangéliumot! Hiába gyártjuk rendületlenül a kifogásokat: nem vagyok én megáldva az ékesszólás tehetségével; nem az én dolgom -, Jézus egyértelmű megfogalmazása nem ad esélyt semmiféle kifogásra. Tanítványi létünk velejáró szolgálata a vallástétel! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése