Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 25., csütörtök

2016-08-25

Tanítás

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek." /Zsid 13,7/
Kinek fogadjuk el a tanítását? Annak, aki megbízható forrásból szerzi ismereteit. Lelki vezetőink szolgálatainak maga a Szentírás az alapja, amit mi is zsinórmértéknek tekintünk. Ezekről a vezetőkről kell nekünk megemlékezni, jobban mondva arról, amit tanítottak. Sokan kötjük megtérésünket valamelyik igehirdetőhöz, akinek a bizonyságtétele ragadott meg, mert éppen az aktuális kérdésünkre adott választ. A személyek az életünkben változnak, eltűnnek, de amit tanítottak, az maradandó. Igen az, mert Jézus Krisztusról tettek bizonyságot, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (8. vers) Éppen ezért kell ezekben a vezetőkben bízni, mert Istentől rendeltettek ők, akik vigyáznak lelkünkre. Nekik viszont számot kell adniuk minden szavukért. Ha ezt örömmel teszik, nekünk is örömmel kell fogadnunk. Ha kényszerből teszik, az nem válik a javukra. Nekünk imában kell hordozni őket, hogy meg ne fáradjanak, hanem hittel, bizalommal hirdessék az igét, a növekedést pedig bízzák Istenre. Így válik teljessé és örömtelivé a szolgálatuk. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Lehetsz Júdás vagy a tanítványok között az első; de te megváltói méltóságra áhítozol, ez a te leckéd, a te nagy leckéd, mert a választás korlátozott: Júdás vagy első a tanítványok között. Árulás vagy szolgálat. (Jókai Anna)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése