2016-08-28

Istenre hagyatkozva „...az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menj el Izrael földjére..." / Máté 2,19-20/ József hűségesen teljesítette Isten parancsát, amikor félreérthetetlenül szólt hozzá. Nem késlekedett, hanem azonnal indult. Nem tudta a jövőt, csak azt, hogy Isten szólt hozzá, és ő rá hagyatkozott családjával együtt. Mindig egy-egy lépést mutatott meg neki, benne nem kételkedett, hanem engedelmes volt. Ez az engedelmesség jellemezte Jézust is élete további szakaszaiban, amikor engedett földi szüleinek, és mennyei Atyjának is. Nekünk is példát mutat ezzel a szentíró, hogy kire hagyatkozzunk, kinek engedelmeskedjünk. Ha komolyan figyelünk Isten üzenetére, akkor nem tévesztünk célt. Sok a bizonytalan hang körülöttünk. Nekünk a jó pásztor hangjára kell figyelnünk, amely ismerősen cseng. Oly sokszor elhangzott már ez a hívó szó: ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket. Hányszor énekeltük már: ne szóljon igéd hiába.... Megfogadtuk ezt az üzenetet? Isten üzenete félreérthetetlen, mert ő szól, és ismét szól, még tart a kegyelmi idő: vegyük észre a történéseket körülöttünk: háborúk, katasztrófák, békétlenségek az országban – de az ige még szabadon hirdettetik hazánkban. Még most nincs késő. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Az igazi hit megtiszteli Istent, Isten pedig megtiszteli az igazi hitet.