2016-10-21

Ne aggodalmaskodjunk Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok… (Lk 12,22) Az aggodalmaskodás bűn. Bűn, mert amiképpen minden bűn az Istent sérti és bántja, úgy ez a bűn is. Ha aggodalmaskodunk, megbántjuk Istent, mert nem bízunk az Ő gondoskodó szeretetében, noha gyerekkorunk óta megtapasztalhattuk ennek valóságát. „Szerette a munkáját és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka. Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül. Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés – lélegzetvétel – söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább – lépés – lélegzetvétel – söprés. – Látod, Momo – mondta aztán úgy példaképpen –, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Egy ideig hallgatagon nézett maga elé, majd folytatta: – Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt: – Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, ma következő söprűvonásra. Aztán megint csak a következőre. Megint megállt, aztán töprengett, aztán hozzátette: – Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás. – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről-lépésre végigértünk az utcán." (Michael Ende: Momo) Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok! Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura! (Evangélikus Énekeskönyv 586. ének) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel)