2016-10-31

„Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam. Bizony jóságod és kegyelmed követ engem életem minden napján…" (Zsoltárok 23:5) Most változik a kép. Már nem a mezőn kóborló juhok vagyunk, hanem díszvendégek egy lakomán. Azt érezzük, hogy szívesen látnak minket. Isten terített asztalhoz ültet minket, amely rakva van minden földi jóval. Megkeni a fejünket olajjal, ami a keleti vendéglátás részeként jelzi: szívesen lát minket és örül a jelenlétünknek. A poharunk nem fogy ki, mert figyeli, mikor töltheti újra. A Jelenések könyvében úgy látjuk Jézust, mint az Urat, aki az ajtón kívül áll, bebocsátásra várva, hogy asztalközösségben lehessen velünk. Isten szívesen lát minket az asztalánál. De vajon mi is szívesen látjuk őt? (T.S.K.) A nap gondolata: Olyan örömeid vannak-e csak, amelyek ki vannak téve sorsod szeszélyeinek, vagy vannak-e olyan örömforrásaid, melyektől nem foszthat meg senki és semmiféle csapás? (Fosdick)