2016. november 13., vasárnap

2016-11-13

Megmaradni Jézus mellett

Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. (ApCsel 2,41)
Hogy ebből a háromezer emberből később mennyi maradt meg hűségesen Jézus követésében, azt nem tudjuk. Annyit mindenesetre tudunk, hogy elindultak. Ha valaki el sem indul, akkor biztos, hogy nem érkezik meg a célhoz soha. Ha elindul, mégis csak sokkal inkább meg lehet a reménység arra, hogy célhoz ér.
Az emberi élet tele van fárasztó és veszedelmes utakkal. Sokszor úgy érezzük, képtelenek vagyunk hordani a terheket, nem tudjuk végigjárni, az előttünk meredeken emelkedő sziklás ösvényeket. A hitben élő ember számára azonban nincsenek reménytelen helyzetek. Amikor elfogy az emberi erő, összegyűlnek felettünk a sötét fellegek, akkor is tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, mert Jézus Krisztus velünk vándorol. Istentől rendelt, örök útitársunk, aki tulajdon vérével fizette meg értünk az árat, hogy célhoz érjünk.
Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Csak azok tudják a világot megmozgatni, akiket az Úr iránti hűségükben nem tud megmozgatni a világ.