2016-11-24

„Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól, ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ez látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: bűnös embernél szállt meg. Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk 19,1-10) Mi emberek nagyon könnyen, gondolkodás nélkül rásütjük valakire, ha nem szokványosan, ha nem a mi elvárásaink szerint viselkedik, hogy bűnös, sőt, azt is képesek vagyunk kimondani látszólagos viselkedés alapján, hogy az illető nem való a gyülekezetbe. Mit keres ez itt? – hallom szomorúan oszlopos gyülekezeti tagok szájából nem ritkán, amikor igei alkalmainkra betéved egy-egy szokatlan arc.  De jó, hogy Jézus pont azoknak kínál üdvösséget, akiket az emberek talán még el is küldenének! Akikre mi ilyen-olyan bélyeget sütnénk, Ő pedig azt mondja, én éppen értük jöttem! Hogy megkeressem és megtartsam a bűnöst, az elveszettet. A Megváltó szemében nem az illedelmes, az emberi mérték és mércék szerint uniformizált viselkedés az, ami üdvösségünk feltétele lenne! Zákeus semmilyen szempontból nem felelt meg az emberi környezet elvárásainak. Fővámszedő volt, amit ma úgy írhatnánk körül, hogy kétes tisztasággal tett szert vagyonára; aztán pedig amikor kíváncsisága hajtotta, egyszerűen felmászott egy fára, mások feje fölé, hogy jobban lásson. Egy felnőtt férfitől ez nem igazán szokványos, vagy illedelmes viselkedés. Meg is kapja az emberektől a magáét, a tipikus egyből ítélő emberi véleményt: mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: bűnös embernél szállt meg…! Jézus mégis őt szólítja meg, őt hívja le a fa tetejéről, az ő házához tér be, neki mondja az üdvözítő örömhírt: ma lett üdvössége ennek a háznak! Ez mindannyiunk felmentése, kegyelmi öröme, hogy Jézus nem emberi szemmel néz bennünket! Aki valaha is azt hiszi bármely gyülekezetről, hogy az tökéletes és hiba nélkül való emberek közössége, azt folyamatos csalódások fogják érni. Már itt a földön, de talán a mennyek országában még inkább, amikor szembesül majd vele, hogy kik fognak ott helyet kapni. Mit keres ez itt? – talán ott is megkérdezzük majd. Nem tökéletes emberek gyülekezete vagyunk, sokkal inkább tökéletlenek vagyunk mindannyian, ilyen-olyan hibákkal, hiányosságokkal, bűnökkel terheltek. Nincs különbség ember és ember között: tökéletlenek vagyunk mindannyian. Éppen ezért szorulunk rá kivétel nélkül Krisztus szabadító kegyelmére, ő pedig személyválogatás nélkül hív el bennünket országának örömébe. /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Minél közelebb megyünk a fényhez, annál nagyobb az árnyékunk. Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segíted a munkámat. A kérdőív megnyitható itt: >>>>>A kérdőív linkje<<<<