2016. november 30., szerda

2016-11-30

 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9, 1-2)
Igénk Sauljáról elmondható, hogy aktívan szolgálta Istent. Nemcsak névleg volt zsidó farizeus, hanem hite és meggyőződése szerint élt és cselekedett. Két fejezettel korábban találkozunk először Saul nevének említésével az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben. Egészen pontos István megkövezése kapcsán olvassuk róla, hogy amikor István bizonyságot tett arról, hogy Jézus Isten fia, a megígért Messiás, akkor nekitámadtak, kiűzték a városon kívülre és megkövezték őt, míg a levetett ruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Majd a következő fejezet azzal kezdődik, hogy Saul egyetértett István megkövezésével és elkezdődött a keresztyének üldözése. Ennek a zsidók hitéből fakadó cselekménynek egyik élharcosa lett Saul. Tehát hitét aktívan és odaszántan élte meg. Nem passzív és rejtőzködő volt, hanem nagyon is aktív szolgája az Úrnak.
Mennyire aktív és odaszánt egy mai vallásos? Miből látszik az aktivitásunk és az odaszántságunk? Szívesen vállalunk magunkra szolgálatot a gyülekezetben, vagy külön kérvényt kell benyújtsanak nekünk? Vállalunk bizonyos dolgokat hitből, odaszántságból, az Úrért, vagy csak másokra mutogatunk? Sőt, másoktól el is várjuk, de mi magunk egy ujjal sem illetjük? 

A nap gondolata:

A keresztény ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. (Spurgeon)


Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segíted a munkámat. A kérdőív megnyitható itt: >>>>>A kérdőív linkje<<<<