2016-12-01

Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (ApCsel 9:3-5) Saul életének üzenete az is, hogy lehet Istent szolgálni a nélkül, hogy valaki Jézust ismerné. Ez egy megdöbbentő üzenet. Bár egy zsidó farizeus esetében egyáltalán nem az. Ránk nézve is ez a nagy kérdés: hogy állunk Jézussal? Mi közünk Jézushoz? Kinek tartjuk Őt? Emlékszem, hosszú évekkel ezelőtt valaki elkezdett templomba járni és pár hét múlva őszintén nekem szegezte a kérdést a következőképpen: Tiszteletes úr! Sokszor esik szó az igehirdetésben Jézusról. Hát mi közünk van nekünk, reformátusoknak Jézushoz? Igen meglepődtem a kérdésen, örültem az illető őszinteségének. Hiszen el tudtam magyarázni és szükség is van rá nemcsak az igehirdetésekben szólni arról, hogy kicsoda Jézus. Elmondtam, hogy Jézus Isten fia, ha benne nem hiszünk, akkor nem azt az Istent szolgáljuk, aki a Bibliában kijelentette magát. Akkor sem bűnbocsánatunk, sem örök életünk nincs... Jézus ezt mondta önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 4. részében pedig ezt olvassuk róla: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Emlékezz csak rá: volt, amikor Jézus megkérdezte a tanítványokat, hogy kinek mondják őt az emberek. A tanítványok feleltek Jézusnak: Keresztelő Jánosnak, Illésnek, egynek a próféták közül. De Jézust nem ez érdekelte valójában, hanem az, hogy ők, maguk a tanítványok kinek tartják őt. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia." – felelte Simon Péter. Látjuk-e mi is Jézusban Isten fiát, a világ Megváltóját, Üdvözítőjét? Ha ettől kevesebbet látunk benne, akkor nem annak látjuk őt, aki ő valójában. A nap gondolata: Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)