2016-12-08

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban… (ApCsel 9:1-3) A célokról, a tervekről eszünkbe juthat az a mondás, hogy ember tervez, Isten végez. Ezt mindenki megtapasztalja élete során, ki többször, ki kevesebbszer. Saul is megtapasztalta. Elindult nagy tervekkel, célokkal, melyek a keresztyének ellen irányultak és nem tudta véghez vinni, amit akart. Mert az Úr mást tervezett. Röviden van ez benne az igeszakaszban. Két szó csupán: „Útközben azonban…" Az Igének ez a mozzanata azt üzeni számunkra, hogy nemcsak az embernek vannak, lehetnek céljai, tervei, hanem az Úrnak is megvannak a tervei, céljai velünk. Teljes meggyőződéssel a szívemben állítom, hogy az Úrnak mindnyájunkkal megvan a terve. A te életeddel és az enyémmel is. S bizony sokszor előfordul, hogy a mi emberi tervünk nem egyezik meg az Úr terveivel. „Csak én tudom, mi a tervem veletek" – mondja az Úr Jeremiás könyvében választott népének, mely szavak ránk is igazak. Az ember független, önálló, önmegvalósító akar lenni. De az Úr jobban tudja, hogy mi való nekünk. Hogy mire rendeltetett az életünk. Isten gyermekeinek nem lehet kevesebb célja, minthogy megismerjük és megvalósítsuk az Úr velünk való terveit. Életünk akkor és csak akkor tart jó irányba, ha ismerjük az Úr velünk való terveit és azt végezzük, amit az Úr akar, hogy végezzünk. Saul azt hitte, hogy Istennek tetsző cél a Jézus tanítványainak elfogása és összegyűjtése. Tévedett. Tévedni emberi dolog – szoktuk mondani és szoktunk is tévedni mindnyájan. Igaz, nem olyan szívesen látjuk be a tévedéseinket… A nap gondolata: Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)