2016. december 13., kedd

2016-12-12

 Tanulságok Pál utolsó szavaiból

Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. (ApCsel 20:17-21)
Miközben Pál apostol útban volt Jeruzsálem felé, Milétoszba magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit, és még egyszer a szívükre beszélt. Arról beszélt, hogyan szolgált közöttük, milyen viszontagságokat és nehézségeket kellett elviselnie, és hogyan volt erre mégis képes és hajlandó, mert Jézusra és a kegyelem evangéliumára szegezte a tekintetét.
Az igeszakaszban (ApCsel 20:17-38) vezető beszél vezetőkhöz az Isten szerinti vezetésről. Nem az a lényeg, hogy szolgaian lemásoljunk mindent, amit Pál tett, mert a mi elhívásunk nem apostolságra szól. Azonban akár vezetők vagyunk, akár gyülekezeti tagok, sokat tanulhatunk Pál lelkületéből.

1. Engedelmesség

"Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit. Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik…" (17-18. versek). Pál hívatta a véneket, ők pedig mentek, elfogadva az apostoli tekintélyt, alárendelve magukat neki. A gyülekezet vezetői és tagjai is az apostoli tekintély alatt állnak, melyet — Jézus tanításával együtt — a Biblia őrzött meg számunkra. Az egyik legfőbb jellemvonás, mely az Istennel való kapcsolatunk valódi és minőségi voltát mutatja, az engedelmességünk — hogy követjük-e a Szentírásból kapott vezetést. (T.S.K.)

A nap gondolata:

Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.