2016. december 15., csütörtök

2016-12-15

4. Odaszántság

"Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni." (ApCsel 20:26)
 A céltudatosság után következik az odaszántság. Ha tisztában vagyok azzal, hogy mi életem célja, és mire szól elhívásom, az még önmagában nem elég. Szükséges, hogy magamat teljesen annak szenteljem, amire Isten elhívott. Mivel Pál ezt tette, joggal mondhatta el, hogy nem rajta múlik senki rossz sorsa, ő ugyanis mindenkivel megosztotta az evangéliumot, mindenki felé szolgált, hogy hitében növekedhessen. Az odaszánás pedig olyannyira Isten parancsa, akár csak az engedelmesség: "Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek" (Róm 12:1, EFO). (T.S.K.)

A nap gondolata:

A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Victor János)