2016-12-23

„Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." (Mk 4:29) Bár Isten türelmes velünk, és mindent megtesz, hogy jó termést hozhassunk (vö. Ézs 5, Jn 15), mégis azt várja, hogy a végén munkája gyümölcsét learathassa. Isten célja a lelki növekedésünkkel nem csupán az, hogy gyönyörködjön benne, és élvezze a növekedés folyamatát, hanem hogy a végén olyan gyümölcsöket takaríthasson be, melyek őt dicsőítik: engedelmességet, bizonyságtételt, imádatot, krisztusi jellemet. Ezért kijózanítók Jézus arra vonatkozó megjegyzései, hogy a terméketlen fügefát, vagy a nem termő szőlővesszőket kivágja, lemetszi — a cél ugyanis a növekedés során a gyümölcstermés. Istennek van egy egyéni fejlesztési terve mindannyiunk életére, amelyet a mindennapjaink során szeretne megvalósítani, ahogyan ezt kiemeli ez a számomra ismeretlen helyről származó gondolat is: "Isten sosem segíti elő két ember növekedését ugyanúgy. Isten kézműves, nem pedig tömegtermelő. (…) Neki van egy terve arra az énemre vonatkozóan, akit szeretne, hogy legyek. Ez pedig nem pontosan úgy fog kinézni, mint a bárki másra vonatkozó terve, ami azt jelenti, hogy szabadságot és felfedezést igényel, hogy megismerjem, hogyan tervezi Isten a növekedésemet. (…) Különböző módon tanulunk, különféle bűnökkel küszködünk, és különböző módon viszonyulunk Istenhez." (T.S.K.) A nap gondolata: A szenvedés Isten előfutára, aki azt hirdeti, hogy az Úr fenséges kegyelmével közeledőben van.