2016. december 29., csütörtök

2016-12-29

„Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert! Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." (Lk 8,49-50)
Nagy dolog, ha egyáltalán általánosságban eszünkbe jut egy-egy helyzetben ez a gyönyörű ige: ne félj, csak higgy! Idézzük is szépen, példálózunk vele, osztogatjuk, mint egy könnyen fogyasztható cukorkát, pedig nagyon is súlyos tartalommal bír.
Milyen konkrét történetben olvassuk? Egy édesapa számára szól ez a felszólítás/intés/ bátorítás. Egy olyan édesapa számára, aki abban a percben tudta meg, hogy egyetlen gyermeke meghalt. Az emberi élet legmélyebb pontján: ennél fájdalmasabb, kiüresedettebb, embert próbálóbb, zaklatottabb, reményvesztettebb helyzetet elképzelni sem lehet. Ha valaha érezheti vesztesnek, elesettnek magát az ember, akkor ez az a helyzet. Ha valahol szükség van valóban a hitre, a nagybetűs HITre, hogy egyáltalán ne őrüljön meg az ember, akkor ez az a helyzet. Ha valahol szükség van a hitre, hogy félelem nélkül tudjon egyáltalán csak gondolni a holnapra az ember, akkor ez az.
Képzeld el életed egyik mély- vagy legmélyebb pontját. Mindannyiunknak vannak ilyenek és ezeket nem is szoktuk egykönnyen elfelejteni. Amikor egy hír hallatára azt érezted, kicsúszik lábad alól a talaj; amikor elég volt egy mondat, és minden összedőlni látszott; amikor néhány szó alapjaiban rendezte át értékrendedet, terveidet. No, ebbe a felidézett emlékedbe illeszd bele ezt a néhány szót: ne félj, csak higgy! Ha így közelíted meg, már nem is olyan könnyen fogyasztható, „kedveskedő" üzenet. Élet-halál kérdésében döntő kritérium lehet, hogy le tudod-e félelmedet küzdeni, hogy hitedbe kapaszkodva fel tudsz-e állni, hogy elhiszed-e: érdemes még egyáltalán lépni, van még hová.
Nemcsak voltak, lesznek is még ilyen mélypontjaid. És ahhoz, hogy meghalld a feléd érkező biztatást, tiszta hallásra lesz szükséged a Jó Pásztor hangja iránt. Nem akárki biztat, nem valamiben való hitre hív, hanem a legnagyobb ellenség, a halál felett is győztes Úr nyújtja kezét: mellette megragadható a 'tovább', érthető a 'miért', látható a 'hová'. Konkrét próbatételekben legyen a te válaszod, a te hited nagyon is konkrét, Jézusba kapaszkodó. /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Az élő hit az, amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.