2016-06-30

Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" (Máté 7:22-23)  Ugye, Uram megérted? Nem mehetek! Kegyetlenül fáradt vagyok. Egész héten a hajtás, valamikor nekem is ki kell pihennem magamat! Be kell mennem aznap dolgozni... így hát nem tudok találkozni veled! Pontosan akkorra tették az óvodai (iskolai, középiskolai…) ballagást. Tehetek én erről? Ne haragudj, de nem mehetek ezen a napon istentiszteletre! Fáj a fejem... nem tudok menni. Vendégem jön aznap, nem hagyhatom magára. Ezen a napon nem mehetek istentiszteletre, mert elutazom. Holnap egy régi barátnőmmel szeretnék találkozni, hozzá megyek. Kár, hogy éppen ma van szombat, nekem a temetőbe kell mennem. Osztálytalálkozó lesz szombaton, ezért hát most nem megyek istentiszteletre. Tudod, Uram, halottak napja van, és mit mondanának a többiek? Gondolom, tudnád folytatni a sort. Hogy te éppen akkor miért nem tudsz részt venni az imaalkalmon, a bibliaórán vagy az istentiszteleten. Mit szólnál az Úrtól jövő ilyen válaszhoz? – Rendben, gyermekem! Én nem haragszom! Hiszen úgysem ismerjük egymást! Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" (Máté 7:22-23) A nap gondolata: Magammal több bajom van, mint bárki mással. (Moody)

2016-06-29

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10) Minden ember életének van egy Istentől kapott rendeltetése. Akkor lehetünk boldogok, ha ezt felismerjük és betöltjük. Ellenkező esetben belekeseredünk az életbe és megszomorítjuk Gazdánkat is. A következő történet tanulságát nem lesz nehéz megtalálni: Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák. A tölgyhöz fordult. - Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy. A fenyőre nézett. - Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző. A szőlőhöz lépett: - Megfonnyadtam, mert sohasem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor. Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát. - Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint. A nap gondolata: Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni."

2016-06-28

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)  Egy-egy dolgot többféleképpen láthatunk. Egyáltalán nem mindegy, hogy valamiről mit gondolunk. Íme, egy történet ennek kapcsán: Egy montanai szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász, Sam és Jed úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak. Az éjszaka közepén Sam egyszer csak arra ébredt, hogy vagy ötven farkasból álló falka veszi őket körül. Vörös szemük csak úgy lángolt, és vicsorogva morogtak a két vadászra, ugrásra készen. Sam oldalba bökte Jed-et, és így szólt: „Hé, ébredj! Gazdagok leszünk!" Néha, amikor úgy tűnik, hogy sok nehézség vesz körül minket, lehet, hogy valójában sok lehetőség van körülöttünk. A „válság" szó kínai szimbóluma igazából a „veszély" és a „lehetőség" szavak kombinációja. Ahányszor krízishelyzetbe kerülünk, dönthetünk a rémület és gyávaság mellett, vagy pedig az erő és a bátorság mellett. Csak nézőpont kérdése. Ha legközelebb pácba kerülsz, jusson eszedbe: „Gazdag leszel!" Lehetőséged nyílik arra, hogy tanulj és növekedj, és hogy megtapasztald Isten kegyelmét és erejét abban a helyzetben. Ilyen helyzetek nem adódnak minden nap! A nap gondolata: Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel)

2016-06-27

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90:12)  A bölcs szívű embernek sok jellemvonása van. Ezek egyike, hogy a legnehezebb helyzetekben is megtalálja a helyes irányt. Ehhez, íme egy történet: Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek. Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja. Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél. Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket: - No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól. Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?... Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben. Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú, és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette. Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán. Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott. Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek. Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót? Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban. Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján. - Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük: - Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első: - Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta: - Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban. - Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól: - Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban? - Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek. Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem. A nap gondolata: A valódi alázatosság virág, mely minden kertnek díszére válik, fűszer, mellyel az életnek minden étele megízesíthető. Egyszóval olyasmi, mely minden dolognak az értelmét emeli. (Spurgeon)

2016-06-26

Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. (Péld 1:7) Mennyi bölcsnek tűnő dolog, gondolat, ember van ezen a világon. Aztán sokszor kiderül, hogy valójában nincs szó bölcsességről, csak valami, vagy valaki annak tűnt csupán… Íme, egy történet, mely épülésünkre lehet. Olvassuk nyitott szívvel: Sok-sok évvel ezelőtt élt egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: - Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: - Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell őt, és hálát adnod neki, mindazért, amid van. A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek. Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod, hogy nincs akadály amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják. Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat. Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts. Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet. Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék. És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen áldott vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így boldogok legyenek. A nap gondolata: A széthulló Biblia rendszerint olyan embernek a tulajdona, aki maga nem hullik szét. A győzelem kulcsa ez: „Meg van írva!" (Spurgeon)

2016-06-25

Legyetek mindnyájan … együtt érzők… (1Péter 3:8) Olykor nem könnyű együtt érezni valakivel. Talán azért, mert az adott helyzetben mi is érzünk valamit, bennünk is dolgoznak az érzések, és előfordul, hogy egészen mást érzünk, mint a másik. Fontos cél lehet ilyenkor is megpróbálni együtt érezni a másikkal. Miképpen a következő írás szerzője megfogalmazza: A tükör összetört, és darabokban hevert a földön. Ezt a kisfiam tette. Néha a dolgok olyannyira tönkremennek, hogy nem tudjuk őket helyrehozni. Ettől az esettől elállt a lélegzetem. A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.  Az ajtó akkorát csapódott, hogy a falon lógó, óriási tükör leesett, és a padlón ezer darabra tört szét. Nem szóltam egy szót sem. Felmértem a károkat, vettem egy mély levegőt. Átgondoltam, mit kell tennem: ki kell tennem a kutyát, hogy ne vágja szét a mancsát. A macskát ugyanígy a pincébe kell levinnem. Kisétáltam a kertbe, és éreztem, ahogy forró könnyek áztatják el lassan az arcomat. Hihetetlen, hogy egyedülálló szülőként mennyire egyedül érzed magad a hasonló helyzetekben. Szomorú, és csalódott voltam. Ez tényleg megtörténik? - kérdeztem magamtól. Igen, ez mind valóság. Ahogy ott álltam a kertben, sírást hallottam a fürdőszobából. Sajgott a szíve. Nyilván ő sem számított erre. Ijedt volt, aggódott, és szégyellte magát. Azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, ennek a kicsi, törékeny léleknek szüksége van most rád. A legjobb oldaladra van szüksége, a legnagyobb együttérzéssel, ami tőled telik. Menj be a lakásba, szedd össze minden bátorságodat, nyisd ki a fürdőszoba ajtaját, nézz annak az embernek a szemébe, akit a világon legjobban szeretsz. A kisfiam rám néz majd, és azt mondja: „Anya, én annyira sajnálom, soha többé nem teszek ilyet!" Öleld át, és éreztesd vele, mennyire fontos számodra, hogy minden rendben lesz. Mondd neki, hogy 'szeretlek, nem lesz semmi baj, túl leszünk rajta'. Menj, és beszélgess vele a haragról, magyarázd el neki, hogy a harag egy nagyon intenzív érzelem, mindenkinek joga van haragudni. Mivel a harag felszítja bennünk a tüzet, akár meg is tisztíthat. Ám le is rombolhat mindent. Nyilván meg fogja érteni. Mondd neki, hogy jobb módja is van a harag levezetésének, szóval dolgozzunk rajta együtt. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a könnyeiddel. Itt vagyunk egymásnak, és most szépen feltakarítunk együtt. Felszedtük együtt a darabokat, együtt felsöpörtünk és felporszívóztunk. Mindezt csendben végeztük el. Néha a dolgok eltörnek, néha mi törjük el őket. Nem az számít, hogy valami eltörik, hanem hogy hogyan törik el, és miért. Számít egyáltalán, hogyan reagálunk a törésre? Vajon megkapjuk érte a büntetésünket? Vagy esetleg segít nekünk átértékelni a szeretetet, és felkelteni bennünk az együttérzést? Igen! Az utóbbi! Ugyanis az ilyen helyzetekben tanulunk meg igazán szeretni... A nap gondolata: A csendben megindul valami. S nem jön azonnal a válasz. Ki kell várni. A lelki fejlődést nem lehet kikényszeríteni, siettetni. Ahogyan a földműves sem látja még a növekvő vetést, amikor a magot veti el, majd öntözi, gyomlálja. Még abban sem lehet biztos, hogy a mag kikel. Mégis bízik, türelemmel vár. (Mustó Péter)

2016-06-24

A nap le ne menjen a ti haragotokkal Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. (Mt 5,44) Lord Horatio Nelson (1758-1805) angol admirális, a döntő jelentőségű trafalgari csata győztes hadvezére egy fontos ütközet előtt megtudta, hogy két katonája haragban van. Felvitte őket a fedélzetre, és megfogta mindkettőnek a kezét. Odamutatott az ellenségre és azt mondta nekik: „Odanézzetek! Ott az ellenség!" Erre a katonák kibékültek. Intő példa ez a haragosoknak a lelki ellenségre. Hiszen az egymás iránti haragot az ős ellenség szítja a szívünkben. Ne engedjük, hogy az ördög becsapjon bennünket, és ellenségeskedést támasszon közöttünk, hanem: „Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók." (Rm 14,19) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a silányságnak a jele. (Fosdick)

2016-06-23

„Az irgalmasság városa" Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged. (Zsid 12,5)  Friedrich von Bodelschwingh (1831-1910) evangélikus lelkipásztort fiatal házas korában súlyos csapás érte. 1869-ben szörnyű diftéria járvány volt a vidékükön, és két hét alatt négy gyermekét vesztette el a betegségben. A mélyen lesújtott szülők az Isten kezéből vették a nagy csapást. Naponta kimentek a temetőbe, és ott egy padra leülve, sokszor órákon át könyörögtek Istenhez, hogy világosítsa meg lelküket, hogy megtudják, miért engedte meg Isten ezt a nagy megpróbáltatást az életükben, és hogy mit akar ezzel nekik mondani. Ez a nagy bánat lett a szülőanyja annak a szeretetmunkának, amelyet Friedrich von Bodelschwingh az értelmi fogyatékosok, epilepsziások és a társadalom kivetettjeinek felkarolására kezdett el, melyből aztán az úgynevezett „Irgalmasság városa" létesült: Bielefeld-Bethel, amely a diakóniának egész sorát foglalja magába. Isten megszánta a mélyen lesújtott szülőket és később még négy gyermekkel ajándékozta meg őket. Te mit teszel, ha valamilyen csapás ér? Legyen példa számunkra ez a történet, és ha elcsüggednénk, ha nehézségek jönnének az életünkben, tekintsünk fel Jézusra! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.

2016-06-22

A bűn fejlődése És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. (1Móz 4,8) Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. (Józs 24,19) Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát, s mivel semmi ellenállásra nem talált, bedugta az orrát a sátorlap alatt. Amikor továbbra sem talált ellenállásra, már első lábával is belépett, s így lassan bement. Most már rászólt a beduin, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk. „Úgy - mondta a teve – jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat." A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az életünkbe, szívünkbe, míg úrrá lesz felette. A beduinnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt. Űzzük el a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, később sokkal nehezebb lesz vele megküzdeni. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.

2016-06-21

A láthatatlanok értékesebbek, mint a láthatók Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,17-18) Herbert Clark Hoover (1874–1964) az Amerikai Egyesült Államok 31. elnöke volt 1929 és 1933 között. Amikor elnökké választották, beköszöntő beszédében, - többek között – a következőket mondta: „Nincs szükségünk további anyagi fejlődésre, - több lelki fejlődésre van inkább szükségünk. Nincs szükségünk több intellektuális hatalomra, hanem több jellemre. Nemzeti életünknek nem több kormányhatalom, hanem több kultúra, nem több törvény, hanem több hit kell. Nem azokból a dolgokból van többre szükségünk, amelyek láthatók, hanem azokból, amelyek láthatatlanok." Mennyire aktuális ma is, amit az elnök 1929-ben elmondott. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.

2016-06-20

Istenre bízom magamat De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. (Jób 5,8-9) A falu legidősebb tagját temettük, asszonytestvérünk 96 évet élt itt a földi világban. Hosszú élete alatt mindenki elment mellőle, teljesen egyedül maradt, így beköltözött a faluban lévő Idősek otthonába, itt élte le életének utolsó éveit. Úgy ismertük őt, mint aki magányát békességgel fogadja el és éli meg. Túl a 92. életévén, teljesen megromlott a látása. Az orvosok operációt javasoltak, hogy a szürke hályogtól megszabaduljon, és újra lásson. Aznap reggel, amikor jött a mentő, hogy elvigye a műtétre, mielőtt elindult volna, elénekelte fejből végig a 269. énekünket, ahogy azt gyermekkorában megtanulta és évtizedeken keresztül énekelte a templomban. „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom; Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel biztatom..." Idős testvérünk sok nehézség között is Istenben reménykedett és bízott. A mi reménységünk pedig a ravatalnál az volt, hogy az ő csendes élete számára is elkészítette a mi Urunk a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

2016-06-19

Nincs fogadóóra Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. (Zsolt 145,9) Téli vasárnap este volt, már elmúlt 8 óra, kopogtattak a parókia ajtaján. Kinyitottam az ajtót, és a gyülekezetünk egyik tagja állt az ajtóban. Nincs senkije, és a magányát sokszor az itallal osztja meg. Próbálom mondani neki, hogy már késő van, másnap korán kelek, messzire utazom, keressen fel máskor. Erre ő: Azt mondta tiszteletes úr, hogy bármikor lehet jönni magához, és most nem is vagyok részeg, csak 10 percre hadd menjek be. Valóban, még amikor odakerültem a gyülekezetbe, azt mondtam az embereknek, hogy a parókián nincs fogadóóra, amikor szükségét látják, jöjjenek nyugodtan hozzám, még éjszaka is, ha segítségre van szükség, és Ő pont ezt jegyezte meg. (Miért nem tudom tartani a számat – gondoltam magamban). Egyébként tényleg nem volt részeg, csak egy kicsit italos. Leültünk a konyhában, és el kezdtünk beszélgetni. A tíz percből félóra lett, és beszélgetés közben megkérdezte, hogy délután miről prédikáltam, röviden összefoglaltam az igehirdetést, majd imádkoztunk és elment. Ismét tanított az Úr engem, Ő nem akar lemondani egyetlen emberről sem itt a földön, és a megszólításra minden időt, és helyzetet megragad az életünkben. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Egy kis gyermek imájából: Uram Jézus, tégy jóvá engem, s ha egyszerre nem megy, próbáld meg még egyszer.

2016-06-18

Most én imádkoznék… Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. (Jak 5,16) Egész hetem sűrű volt, szombaton is egy konferencián vettem részt, este 10-re értem haza, és jött a vasárnap. Abban az időben négy istentiszteletet tartottam vasárnaponként, s mivel böjt első vasárnapja volt, így a faluban lévő Idősek Otthonában is tartottam úrvacsorás istentiszteletet. Reggel már fáradtan ébredtem, s tudtam, hogy nehéz napom lesz ezen a vasárnapon. Délelőtt megvoltak az úrvacsorás alkalmak, majd az öregotthon következett. Délután már alig volt erőm a szolgálatokra, és még várt egy betegúrvacsora is, az istentiszteletek után. Alig vártam, hogy ez az utolsó szolgálat „meglegyen", haza érjek, és le tudjak pihenni. Megérkeztem a beteg nőtestvérhez, és vettük az úrvacsorát együtt. S mielőtt elindultam volna végre haza, megkérdezte a nőtestvér, hogy nagyon sietek-e, vagy még van időm számára. Ez az utolsó szolgálatom ma - volt a válaszom, már nem sietek sehova (csak az ágyamba, hogy átadjam magam a pihenésnek - gondoltam magamban). Ekkor azt mondta, hogy most ő szeretne imádkozni értem, hiszen én már annyit imádkoztam érte, és más betegekért. - Most én imádkoznék a tiszteletes úrért. Az imádság közben minden fáradságom elmúlt, és újra erősnek éreztem magam. A nőtestvér nem tudta, hogy én milyen állapotban vagyok akkor, de Isten tudta, s felemelt az elesett állapotomból, és újra kősziklára állított beteg testvérem imádsága által. Milyen jó, hogy minden gyülekezetben vannak imádkozó testvérek, akik bennünket, lelkipásztorokat imádságban hordoznak az Úr előtt, „mert igen hasznos az igazaknak buzgóságos könyörgése." (Jakab 5,16b.) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az imádság tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül.

2016-06-17

Csodálatos gyógyulás Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik. (Ez 34,16) Fritz Oetzbach, ahogy sokan nevezik Fritz testvér (1850-1909) a németországi diakóniai szolgálat egyik vezető személyisége, Isten áldott életű embere volt. Tizenhét évig nyomta a betegágyat. Orvos, orvosság mit sem segített rajta, állapota egyre rosszabbodott, végül egész hitével Jézusba kapaszkodott, s ekkor egy szempillantás alatt meggyógyult. Ezt így írja le: „Szívem ujjongott. Nem tudtam tovább fekve maradni. A takarót lerántottam magamról és felkeltem. Amikor a lábaim a padlót érték, úgy éreztem, hogy recseg, ropog minden egyes tagom. Testem kiegyenesedett és Jézus nevében járni kezdtem. Hat lépést tettem a szobában. Alig tudtam mi történik velem. Olyan volt az egész, mintha álomban járnék. Az Úr 17 évi betegség után teljesen meggyógyított!" Istennek semmi sem lehetetlen! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

2016-06-16

A bosszúálló Isten 4. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. (Zsolt 90,9) Isten népét büntetlenül senki nem csúfolhatja, és senki nem bántalmazhatja. Ahogy Zakariás próféta mondja: „Mert, aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja." (Zak 2,8) Itt ezen a földön sok szenvedést kell kiállnia a szenteknek, azoknak, akik Jézus Krisztusban hisznek. A világ szórhatja rájuk özönnel a gúny megsebző nyilát. Vigyázz, hogy te magad ne állj a nyilazók táborába, mert Isten bosszút áll választottaiért. Sokkal inkább kívánnék István lenni, akit méltatlanul halálra köveztek, mint a kövezők közül egy, mert tudom, hogy Isten bosszút áll az Ő választottaiért. Ne bántsd az Isten népét! Ne gúnyold a hívőket, mert Istent bántod velük! Isten pedig hatalmasabb nálad, s egyszer ez előtt az Isten előtt meg kell állnod! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.

2016-06-15

A bosszúálló Isten 3. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. (Zsolt 90,9) Az az Isten bosszút állhat rajtunk bűneinkért, aki megtett mindent megmentésünkre. Ő minden ember számára elküldte a szabadító Jézust. Ha valaki mégis megveti az Ő kegyelmét és váltságát, akkor természetesen kell találkoznia Isten bosszúállásával. Igyekezzünk elkerülni ezt a bosszúállást. Igyekezzünk arra, hogy alkalmas időben kegyelmet nyerjünk Urunknál, mert rettenetes dolog lesz, ha az Ő bosszúállása utolér bennünket. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűnnek sok álruhája van, és gyorsan váltogatja szerepeit, melyekkel a legjobb társaságba is bebocsátást szerez magának. (Fosdick)

2016-06-14

A bosszúálló Isten 2. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. (Zsolt 90,9) Isten bűnbocsátó Isten, ezért is van joga bosszút állni. Azt jelenti ez, hogy Isten felkínálja minden ember számára bűnbocsátó kegyelmét. Isten a bűnbocsánattal úgy tesz, mint amikor arany tálcán süteménnyel kínálnak bennünket. Nekünk semmi más dolgunk nincs, csak kinyúlni a tálca felé és elvenni róla a felkínált édességet. Isten a maga bűnbocsátó kegyelmét felkínálja minden bűnösnek. A tálca, amelyen kínálja, a Golgota. Ha valaki azután még ennyire sem képes, hogy elvegye, akkor maga hívja ki maga ellen az Isten bosszúállását. Ez a bosszúállás nem egyéb, mint az ítélet, ami tetteink természetes következményeinek megengedése. Életünk útja teljesen szabad, csak egyetlen ponton állja utunkat a Golgotai keresztben felkínált kegyelem. Ha mi ezt megvetjük, akkor bűneink természetes következménye gyanánt következik el ránk a bosszúállás. Félreérthetetlenül fejezi ezt ki a következő Ige: „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?" (Zsid 10,29) (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A mennyből a meg nem bánt és meg nem bocsátott bűn zárja ki az embert.

2016-06-13

A bosszúálló Isten 1. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. (Zsolt 90,9) A Biblia nem engedi meg a bosszúállást az embernek. Viszont nem egy helyen beszél arról, hogy Isten maga bosszúálló Isten. „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr." (Rm 12,19) Tehát bosszút állni egyedül Istennek van joga. Nézzük meg, hogy miért is van joga Istennek bosszút állni. Egyedül Isten ismeri igazán a mi cselekedeteinket. Isten előtt nem csak maguk a cselekedetek ismeretesek, hanem ismeretes előtte cselekedeteink rugója is. Azt is tudja, hogy mit miért teszünk. Igen sok cselekedet van, ami magában szép ugyan, de ha az indítóokát, a rugóját nézzük meg, akkor csúnya és megvetendő. Viszont az is előfordul, hogy valaki látszólag nem cselekedett szépen, de ha a cselekedetei rugóját ismerjük, egészen másként látjuk cselekedetét. Gondoljunk csak a szegény özvegyasszony adományára és a gazdagokéra. A gazdagok igen sokat tettek a jeruzsálemi templom perselyébe, míg a szegény özvegyasszony mindössze 2 fillért tett abba. Látszólag tehát a gazdagok cselekedete igen szép volt, s az asszonyé igen jelentéktelen. De Jézus nem magát a cselekedetet nézi, hanem annak rugóját is, s ezért dicsérte meg az özvegyasszonyt. Tudta jól hogy ennek az asszonynak minden vagyona az odaadott 2 fillér volt, míg a gazdagok csak a fölöslegükből és csak hiúságból adtak. Isten minden cselekedetünket, és annak indító okát ismeri, és Őt senki nem tudja cselekedeteivel, szavaival félrevezetni! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nagyon gyanús, mikor valaki bűntudat nélkül járkál a világban s ugyanakkor örömről, hitről, növekedésről beszél.

2016-06-12

Titkos bűneink 4. Elédbe vetetted… titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. (Zsolt 90,8b) Titkos bűnök ellen a legáldottabb védekezés a bűnvallás. „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5,16) Dávid király így imádkozik a 32. zsoltárban: „Míg hallgattam kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett,…rám nehezedett kezed, erőm ellankadt. Megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és Te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." A református keresztyénség nem ismeri a fülbegyónást, de nagyon tévedne az, aki azt hiszi, hogy a református embernek nincs szüksége gyónásra. Minden embernek szüksége van arra, hogy bűneit megvallja, s így megszabadulhasson a megvallott bűntől. A megvallott bűn olyan, mint a kidobott parázs, ami ha egy darabig izzik is, de nem sokára teljesen elhamvad. Vedd komolyan azt a figyelmeztetést, amit ez az Ige számodra is ad. Nézz jól magadba és vedd észre, vedd komolyan titkos bűneidet, s igyekezzél attól megszabadulni addig, amíg nem késő, addig amíg, veszedelembe és végső romlásba nem dönti életedet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a bűnei. A nyulak is akkor ugranak ki az árokból, amikor nem is sejti az ember. (Spurgeon)

2016-06-11

Titkos bűneink 3. Elédbe vetetted… titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. (Zsolt 90,8b) Nagyon érdekes dolog megfigyelni a bűnözés történetét. Milyen kicsi dolgok vezették nyomra a hatóságokat egy-egy súlyos bűntény alkalmával. Sokszor olyan jelentéktelen dolgok, amire a bűnöző nem is gondolt. Így lesznek nyilvánvalóvá a titkos bűnök. De, ha sikerülne is valakinek a maga bűnét mindvégig elrejtenie, vajon mit érne azzal? Isten előtt nyilvánvaló a rejtett bűn is. Egyszer minden embernek meg kell jelenni Isten ítélőszéke előtt, s ott minden titkos bűn napvilágra jön. Isten orcájának világossága elé kerül minden titkos bűn. Júdás sokáig hordozott titkos bűnt, mint égő parazsat a keblében. Hosszú ideig sikerült is neki az anyagiasság, a pénzsóvárság bűnét elrejteni tanítványtársai előtt. Annyira megnyerte bizalmukat, hogy még a pénztárosságot is rá bízták. A titkos bűn csak Jézus előtt volt nyilvánvaló. Jézus többször figyelmeztette erre a bűnre Júdást, de hiába. Júdás visszaélt Jézus nagy szeretetével, mert ahelyett, hogy igyekezett volna a parazsat eloltani a keblében, annál inkább táplálta. De hát hogyan lehetett volna eloltani? Úgy hogy felszínre hozza és bevallja. A parázs akkor hamvad el leghamarabb, ha kidobjuk a levegőre! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki a kis bűnöket nem kerüli el, nagyobbakba esik.

2016-06-10

Titkos bűneink 2. Elédbe vetetted… titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. (Zsolt 90,8b) Titkos bűn csak emberek között lehetséges, s az is csak bizonyos ideig. Isten számára és Isten előtt nincs titkos bűn. Isten teljesen átlát rajtunk és az Ő szeme minden röntgensugárnál élesebben átvilágít bennünket, mert nem csak csontjainkat és belső részünket világítja át, hanem átlát a gondolatainkon és a szívünk érzésein. A bűnt pedig azzal a tévhittel követjük el, hogy rejtve fog maradni. Hittan órán azt kérem a középiskolás diákjaimtól, hogy legyen Bibliájuk. Óra elején volt, hogy megkérdeztem, hogy mindenki hozott-e Bibliát, a válasz általában az, hogy mindenkinél van Biblia. De amikor arra került a sor, hogy keressünk ki egy Igét, akkor kiderült, hogy mégsem hoztak néhányan Bibliát magukkal. Mennyire igaz, amit Jézus mond: „Nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék." (Mt 10,26) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem akarok rágondolni – ez a halála minden bűnnek. (Fosdick)

2016-06-09

Titkos bűneink 1. Elédbe vetetted… titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. (Zsolt 90,8b) Bűn és bűn között Isten előtt nincs különbség. Kicsi bűn és nagy bűn egyaránt veszedelmes, mert kárhozatra viszi az embert. Milyen kicsi a bacilus. Szabad szemmel nem is látható. Az orvosok sokszor csak mikroszkóppal tudják meglátni az egyes betegségek kórokozóit. Azért, mert kicsi a betegség csirája, lehet halálos a betegség, amit okoz. Éppen így vagyunk a bűnnel is. A kicsi bűnökön könnyen mosolyognak az emberek és azt mondják, hogy ez csak játék, ezt nem kell komolyan venni. Pedig a legkisebb bűn is lehet halálos bűn, mert a lelket kárhoztatja. Ha Isten előtt nincs is bűn és bűn között különbség, mégis van egyféle bűn, ami nagyon veszedelmes, ami veszedelmesebb, mint a többi bűn. Ez a titkos bűn. Olyan veszedelmes a titkos bűn, mint a titkos, lappangó betegség. Hányszor halljuk, hogy valakiben titkon, rejtve terjedt a betegség, és amikor nyilvánvalóvá lett, akkor már nem lehetett rajta segíteni. Belehalt a betegségbe. A legveszedelmesebb tűz a belső tűz. Miért? Azért mert nem veszik olyan gyorsan észre az emberek, s amikorra meglátszik, amikorra a lángok kicsapnak a házból, akkorra már szinte menthetetlen károkat szenved az épület. Ilyen veszedelmes belső tűz a titkos bűn is. Az eltitkolt bűn olyan, mint az ágyban rejtegetett parázs, amely minden pillanatban lángra lobbanhat. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A tőr először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja át. (Servier)

2016-06-08

A mi álnokságaink 4. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a) A fákat gyümölcseikről lehet megismerni. A hitnek gyümölcsei az Istennek tetsző cselekedetek. Akinek az életéből ezek a cselekedetek hiányoznak, annak a hite csak álnok hit, mert többet mutat, mint amennyi van. Az Úr Jézus megátkozta azt a fügefát, amelyen csak zöld leveleket talált akkor, amikor gyümölcsöt keresett rajta. Átok alatt van az a keresztyén és megvetett Isten előtt, aki leveleket mutat, amikor Isten gyümölcsöt keres az életében. Igénk azt mondja: „Elédbe vetetted a mi álnokságainkat." Azt jelenti ez, hogy Isten minden álnokságunkat jól ismeri, és nem tűri meg azokat. Kérjük a mi Urunkat, hogy tisztítsa meg szívünket és szánkat és cselekedetinket minden álnokságtól, hogy életünk kedves lehessen Őelőtte. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Felejtsd el bűneidet, de csak azokat, melyeket Isten is elfelejtett.

2016-06-07

A mi álnokságaink 3. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a) A Példabeszédek könyvének hatodik fejezete hat dolgot említ, amit gyűlöl az Úr. Egyik az álnok gondolatokat forraló elme. Hányszor találkozunk manapság azzal az álnoksággal, hogy keresztyénnek mondanak olyan dolgokat, amik nem azok. Keresztyén név alatt olyan dolgokat csinálnak sokszor, ami nem keresztyén, mert Isten igéjével ellenkezik. Ami pedig Isten igéjével ellenkezik, nem lehet keresztyén vagy református még akkor sem, ha annak nevezi valaki. Régen történt, hogy egy nyári vasárnapon az egyik gyülekezetből ment át a másikba a lelkész, és aratókat látott a mezőn. Megkérdezte őket: „Talán maguk pogányok?" „Miért?" – kérdezték meghökkenve. „Azért, hogy vasárnap is aratnak." „Hát maga talán hívő?" – kiáltottak vissza. Szomorúan tapasztalom azt sok református embernél, hogy a bibliaolvasást, a kegyes életet, a vasárnap megszentelését, a naponkénti csendességet, az imádkozást nem tartja református dolognak. Így jutunk el addig, hogy a református és keresztyén név alatt hamis portékákat árulnak, aminek lényegében semmi köze nincs a keresztyénséghez. Te hogy állsz ezzel, valódi keresztyén vagy? Isten igéjével összhangban cselekszel, éled az életed? (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűn elzárja a kegyelem csatornájának a zsilipjét.

2016-06-06

A mi álnokságaink 2. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a) Eszünkbe juthat Anániás és Safira az Újszövetségből. Az ő bűnük az volt, hogy álnok módon adakoztak, mert úgy akartak feltűnni, mint akik mindent odaadtak Istennek, titokban pedig a mező árának egy részét megtartották maguknak. Álnokságainkhoz tartoznak ígéreteink is, amiket nem váltunk be. Vizsgáljuk meg csak magunkat, milyen gyorsan kész ígérni az ember. Sokszor csak azért ígérünk, hogy lerázzuk a másikat a nyakunkról. Az ilyen ígéret nem más, mint az ajkaknak álnok beszéde. Az is előfordul, hogy azért ígérek, mert nem tudok nemet mondani. És itt van a legfontosabb: az Istennek tett ígéreteink, amire szintén számtalanszor igaz: „Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem." (Ref. Énekeskönyv 445.) De nézzük meg Isten ígéreteit. „Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné." (2Kor 2,20) Krisztusban minden ígérete valósággá lett az Istennek! Vizsgáljuk meg magunkat, és ígéreteinket. Inkább ne ígérgessünk, de ha ígérünk, akkor igyekezzünk azt megtartani! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A meg nem vallott bűn olyan, mint a szú, rágja az ember csontjait.

2016-06-05

A mi álnokságaink 1. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a) Isten igazságos, igazságot szerető Isten. Semmi álnokság nincs benne. Az Úr Jézus Krisztusban soha senki álnokságot nem talált. Ha a magunk életét megvizsgáljuk, akkor megdöbbenve kell látnunk, hogy úgy szavainkban, mint cselekedeteinkben sok álnokság található. Vegyük azért vizsgálat alá mindenekelőtt a beszédünket. „Választott ezüst az igaznak nyelve." (Péld 10,20) Valóban így van ez. Annyival inkább salak és szemét annak a beszéde, aki nem igazat szól: „Mint a meg nem tisztított ezüst, mellyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyullasztó ajkak a gonosz szív mellett. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. (Péld 26,23-25) Milyen nagy nyomorúság, amikor az embernek szép csomagolásban árulnak hitványságokat, amikor mézet csöpög az ajak és mérget áraszt a szív. Azért mondja az Ige, hogy amikor kedvesen szól, ne bízzál hozzá, mert hét iszonyatosság van a szívében. Vizsgáljuk meg magunkat, vajon nincs-e bennünk is, nincs-e beszédünkben valamilyen álnokság? Nem mondunk-e többet vagy kevesebbet a valóságnál? (Prókai Árpád) A nap gondolata: A legnagyobb vereség a világon, megszokni a rosszat. (Ravasz László)

2016-06-04

A Szentírás rendszere Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8) Johann Albrecht Bengel evangélikus lelkész, neves teológus mondja: „A Szentírásban mind a jövendölések, mind a történetek képezik a csontrendszert. Lelki fele az izom, véredények és idegek. Amennyire szükséges a csont az emberi szervezetben, olyan fontos az Írás történelmi része is. Az a kutató, aki a történelmi alapot elveti, csakhogy mindenütt szellemi igazságokat találjon, halálát okozza minden határozott magyarázatnak." „Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak." (Jel 22,7.18-19) (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

2016-06-03

6.

„Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj,… A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki…"/1Királyok 17:13-14/ Isten ma is bíztat minket: „Ne félj, csak menj,… A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki…." Ez a bíztatás szól ma nekünk, kiknek az életéből olykor-olykor kifogynak, elfogynak a dolgok. Kinek a türelem, a hit, az erő, az öröm, a boldogság, a bizalom, az élni akarás, a célok, a gyógyulások, a testi dolgok... Kifogynak ugyan, de nem fogynak el, mert ha csatlakozunk az Istenhez, ha meghalljuk mi is, mint a sareptai özvegy az Ő szavát és engedünk neki, engedjük, hogy jó helyre hulljanak az igének magvai, akkor hatvanszor, vagy akár százszor is többet kapunk vissza. /P.Sz./ A nap gondolata: Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.

2016-06-02

5. „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/ Azonban az ember sokszor ágál, hogy az Isten nem azt adja, meg nem is ad semmit, hiába kérik. Hányan egész bevásárló listát adnak át az Úrnak naponta, hogy ezt és ezt add meg Istenem, és az Isten nem adja, és jön a felháborodás, hogy hogyan is lehet ez. C.S. Lewis írta, hogy két ember létezik, az egyik azt mondja: Istenem legyen meg a te akaratod, a másikra pedig az Isten mondja látva életét, hogy: Jó, ha te így akarod, akkor legyen meg a te akaratod. Akaratosak vagyunk mi, emberek és a hitre is fogyasztói szemmel nézünk, amit elfogyaszthatunk, és nem megélhetünk. És csak a testi szemeinkkel látunk mindent, nem látjuk az Isten csodát tevő hatalmát, a világban munkálkodó erejét. Ez az asszony is csak a földi dolgokat látta, és nehezen szakadt el attól, hogy az Isten gondviselésében bízzon. Mi, keresztyén hívők is ilyenek vagyunk, és mondható, hogy mi, magyarok még jobban, van az a félig tele pohár, amit mi inkább félig üresnek látunk. A negatív oldalát látjuk, földhöz ragadottak vagyunk. Nyúlunk az Isten felé egyik kezünkkel, de a másikkal még mindig szorítjuk az utolsó fűszálat is. Pont úgy, mint a gazdag ifjú, ki odament Jézushoz, és elmondta, hogy betartotta a törvényeket, a tízparancsolatot, és kérdezte mit kell még tennie, hogy örök élete legyen. És Jézus rámutatott fogyatkozására, ami a vagyona volt, a gazdag ifjú nem úgy tett, ahogy a sareptai özvegy, hanem inkább tovább szorította a vagyont, a földi dolgot. Mi mit szorítunk még mindig, ahelyett, hogy az Isten kezét megfognánk? /P.Sz./ A nap gondolata: Isten csak akkor ábrándít ki, - de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

2016-06-01

4. „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/ Olyan az emberi élet, mint a mobil telefon egyszer lemerül, ha nem dugjuk rá a hálózatra, akkor egy ideig talán megy, tudjuk használni, de egy idő múlva lemerül. Ilyen az emberi élet is, az Isten nélkül megy egy darabig, aztán elkezdenek fogyni a dolgok, az erő, a bizalom, a szeretet, a pozitív jövőbelátás, és lassan kiégünk és lemerülünk. Ezért is kell mindennap rácsatlakozni az Úristen töltőjére, ez nem más, mint a naponkénti kapcsolat, az igeolvasás és az imádkozás. A mobilhoz sem kell már vezeték, ugyanígy az imádkozás is vezeték nélküli kapcsolat az Istennel. Egy-egy elcsendesedéskor a kifogyott erő, hit, türelem, bizalom fel tud töltődni. Az ember erőssé tud válni.      A zsidók nem összeteszik a kezüket imádkozáskor, hanem az égre emelik, széttárva, ez azt jelképezi, hogy kérik az Istent, hogy kiüresedett életüket töltse meg azzal, amivel Ő jónak látja. Nekünk is ezt kell tenni naponként, felajánlani kiüresedett sokszor már-már megrepedt cserépedény életünket, hogy az Isten megtöltse mindazzal, amire szükségünk van. /P.Sz./ A nap gondolata: Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)