2016-07-31

Győzelem Krisztusban De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. (Rm 8,37) Szinte mindennapi rossz élményünk a vereség, a kudarc. Valami nem sikerül, valamilyen célt nem tudtunk elérni. Elkeseredünk, sőt feladjuk, beletörődünk a vereségekbe, kudarcokba. Örök vesztesnek érezzük magunkat, akik soha nem fognak győzelmet aratni. Teljes vereséget szenved az, aki meg sem próbált küzdeni a győzelemért, és az is biztos vesztes, aki abbahagyja a küzdelmet. Isten nem vesztes életre teremtett! A sportolók megtanulnak esni, hogy fel tudjanak állni. Figyeljük meg, a járni tanuló kisgyermekek milyen ügyesen letottyannak, majd újra felállnak, és mennek tovább. Elfelejtünk gyermeknek maradni, Isten gyermekeként felállni az elesésből, és menni tovább! Aszada Mao japán műkorcsolyázónő úgy nyert 2008-ban világbajnokságot, hogy hatalmasat esett a tripla axelben, utána viszont magabiztos, hibátlan programot futott. Felállt, és nyert! „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván." (Zsid 12,1-3) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod.

2016-07-30

Isten búsulása 4. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Engedetlenségemből erednek a bűneim, amelyekkel megszomorítom és búsulásra indítom az Úr Istent. A bűn eredete és forrása mindig az engedetlenség. Ha állandóan tudnék engedelmeskedni Istennek és az Ő Igéjének, akkor nem esnék soha bűnbe, akkor semmiféle bűnnel nem kellene terhelnem Istent. Az első bűn is engedetlenségből származott, amikor Ádám és Éva nem volt hajlandó engedelmeskedni Isten szavának, hanem inkább hitt az ördög csábításának. Az azóta elkövetett bűnök is mind engedetlenségből származnak. Hűtlenségem, szeretetlenségem, tisztátalanságom, hiúságom, ragaszkodásom a világhoz, büszkeségem, és érzékenységem mind azért van, mert nem tudok teljesen engedelmes lenni Istennek. Ha mindezeket megláttam magamban, nincs más háta, mint odaálljak Isten elé, és alázatos imádságban kérjek tőle erőt arra, hogy engedelmes tudjak lenni, hogy Jézus nyomában tudjak járni, és hogy ne szomorítsam meg az Urat és ne kelljen miattam annyit búsulnia. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

2016-07-29

Isten búsulása 3. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Azzal szereznénk a legnagyobb örömöt Istennek, ha minden szavára, minden kérésére csak ennyit mondanánk: Igen Uram, és már tennénk is, amit mond. Az Úr Jézus ilyen engedelmes gyermeke volt az Atyának. Nem csodálkozhatunk azon az Igén, amelyben így jut kifejezésre ez a tény:  „én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn 8,29) Milyen csodálatos ezt az engedelmességet látni Jézusnál. Nemcsak a könnyű órákban, hanem a legnehezebb küzdelmek idején, a halálig engedelmes tudott lenni az Atya iránt. Azért olvassuk: „És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." (Fil 2,8) Olyan gyermek volt, olyan Fiú volt, aki soha nem szerzett szomorúságot a mennyei Atyának, aki miatt soha nem kellett búsulnia Istennek. Magamról és másokról nem mondhatom el ezt! Milyen sokszor okozunk szomorúságot a mi mennyei Atyánknak. Hányszor kell búsulnia Istennek miattunk. Ézsaiásnál is erről olvasunk: „Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled", ha azonban engedelmeskedünk, akkor van ígéretünk: „örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." (Ézs 54,8) Kapaszkodjunk Isten ígéretébe! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

2016-07-28

Isten búsulása 2. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Hiába járok templomba, mert, ha nem vagyok Neki engedelmes, akkor a templomba járásom csak szomorítja az Istent. Hiába olvasom a Bibliát, hiába imádkozom, hiába hozok áldozatot az Ő oltárára anyagiakban, időben, erőben, ha nem engedelmeskedem Neki, akkor csak szomorúságára vagyok. Mert, „A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted, az engedelmes lelket soha meg nem veted." (Ref. Énekeskönyv 180.) Gondoljunk csak a tékozló fiúra. Vajon mivel okozta a legnagyobb fájdalmat az apjának? Nem azzal, hogy elköltözött otthonról, nem azzal, hogy követelődzött, nem azzal, hogy eltékozolta a vagyonát, hanem azzal okozta a legnagyobb fájdalmat az édesapjának, hogy engedetlen volt. Az édesapja mindig a javát akarta. Érte dolgozott, s ez a fiú nem akarta ezt megérteni, és nem tudott engedelmeskedni. Nemrég beszéltem egy lelkésztársammal, akinek gimnazista fiai vannak. Az édesapa a fiairól beszélt, és elmondta, hogy a legnagyobb öröme abban van, hogy a gyerekei nagyon engedelmesek. „Ha valamit kérek tőlük, még csak a vállukat sem rándítják meg, hanem megteszik, amit mondok nekik." Milyen nagy öröme ez ennek az édesapának. Milyen jó lenne, ha mi is ilyenek tudnánk lenni a mennyei Atyával szemben! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki a gyerekek kenyerét eszi, kell, hogy a fiak engedelmességét gyakorolja. (Spurgeon)

2016-07-27

Isten búsulása 1. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Isten a mi Édesatyánk. Hogy közelebbről fejezzem ki, Isten az én Édesatyám. Ez azt is jelenti, hogy én az Ő gyermeke vagyok. És gyermekként sokszor megszomorítom az én Atyámat. És gyakran búsul miattam az én Istenem. Akkor értjük ezt meg igazán, amikor a saját gyerekünk okoz nekünk szomorúságot, és miatta kell búsulnunk. S amikkel a gyerekünk szomorít meg, ugyanazokkal szomorítjuk meg a mi mennyei Atyánkat, amelyek miatt Ő búsul. A gyerek igen meg tudja szomorítani a szülőt az engedetlenségével, és ahogy a gyerek engedetlen, úgy vagyunk mi engedetlenek Istennek, amivel a mi mennyei Atyámat búsítjuk meg. Pedig az Úr semmi mást nem vár tőlem, mint engedelmességet. Kincseket nem vár tőlem, nagy cselekedeteket nem vár tőlem, csodákat nem vár tőlem, de vár engedelmességet. Semmi mással úgy nem dicsérhetem Atyámat, mint engedelmességgel. Csak engedelmesség után jön áldás! Te hogyan állsz az engedelmességgel? Még mindig búsítod az Urat? Ne feledd, aki engedelmeskedik, azé az örök élet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A győzelmesek fognak Isten trónja előtt állni, nem pedig a legyőzöttek. (Trudel)

2016-07-26

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom… (Zsolt 90,5a) Nem egyszer tapasztaltam, hogy ha Istenben megbékélve hajtottam fejem álomra, akkor nyugodtak voltak az álmaim. Az Úr álmomban is szólt hozzám. Valóban beteljesedett rajtam a zsoltár szava:  "Szerelmesének álmában is ad eleget." (Zsolt 127,2)  Ilyenkor úgy keltem fel, mint aki nagy nyereséget talált. De megtörtént már az is, hogy az ördög lett álmaim ura. Ilyenkor becsapódtam, mert az ördög a hazugság atyja. Ha álmaimnak ő lesz az ura, akkor az álmaim is csak hazugok. Volt amikor, olyat néztem lefekvés előtt a televízióban, videón, számítógépen, ami egyáltalán nem volt építő, sőt félelmetes volt, akkor az álmaim is gyötrőek voltak, mert helyt adtam az ördögnek. Fontos tehát, hogy lefekvéskor imádságban köszönjem meg az elmúlt napot Istennek, Vele csendesedjek el, és Ő őrizni fog engem az éjszaka sötétjében is. A nap gondolata: Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.

2016-07-25

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom… (Zsolt 90,5a) Az álom gyakran megcsal. Vannak álmok, amik teljesen hazugok. Beleringatnak valamibe, s mikor aztán felébredek, keservesen tapasztalom, hogy semmi sem úgy van, mint ahogy álmodtam azt. Hazug, csalóka álmok, hányszor okoztak csalódást már gyerekkorban is! Most is erre kell vigyáznom. Nem szabad megengednem, hogy megcsaljanak az álmok, hanem rá kell magamat teljesen bíznom Istenre. Ő Ura az én álmaimnak is! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az ellenség nem azért van, hogy elfussunk előle, hanem hogy legyőzzük szeretettel.

2016-07-24

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom… (Zsolt 90,5a.) Az álmodó ember előtt nincs lehetetlen dolog. Álmainkban lehetetlennek tűnő dolgokat tudunk megcsinálni. Jártam a vízen, átsétáltam szakadékok fölött, felemelkedtem a csillagokba, én a szegény, egyszerre gazdag lettem, hogy én az erőtlen, nagy ellenséget legyőztem. Valóban nem volt lehetetlen előttem, azaz álmaim előtt. Eszembe kell, hogy jusson Jézus szava, aki ugyanezt mondta a hívőkre nézve: Semmi sem lehetetlen a hívőknek, vagy minden lehetséges a hívőknek. Bárcsak tudnék ezzel számolni napról napra és tudnék így felkiáltani Istenhez: Uram, növeld az én hitemet. Adj hitet, amelyek előtt nincsenek lehetetlen dolgok. Hálaadással jut eszembe, hogy nagyon sokszor megtörtént már velem, hogy amit emberileg teljesen lehetetlennek tartottam, az hit által lehetségessé lett, megvalósult. Különösen szükségem van arra, hogy ezt soha el ne felejtsem. Olyan sokszor kételkedésbe jutok, olyan hamar elővesz az aggodalom, a csüggedés, hogy ilyenkor csodálatos erőforrás számomra, hogy semmi sem lehetetlen a hívőnek. Nem kell tehát aggódnom, nem kell panaszkodnom és nem kell kétségbe esnem, hanem hinni kell. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minél nagyobb hittel tapadunk az Úrhoz, annál nagyobb csodát művel általunk.

2016-07-23

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom… (Zsolt 90,5a.) A keresztyén ember legfontosabb kötelességei közé tartozik saját magának megvizsgálása. Ahol olyan emberek vannak, akik nem magukat, hanem másokat vizsgálgatnak, azok nem keresztyének, ha annak nevezik is magukat. A keresztyénségünk kezdete az önvizsgálat. Most hát meg kell vizsgálnom magamat ezen Ige által, ami azt mondja rólam, hogy olyan az életem, mint az álom. El kell fogadnom az Ige igazságát, amely azt mondja rólam, mert látom és tapasztalom, hogy az életem valóban olyan tűnő, olyan rövid életű, mint az álom. Megfigyeltem azt is, hogy az álom változó. Milyen sok mindent összeálmodunk. Pillanatról pillanatra változik álmaink színtere. Ha most ezekre gondolva nézem meg az életem, vigyáznom kell arra, hogy keresztyénségem és hitem ne legyen ilyen változó, mint az álom. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mint ahogy a saját bűnötök bocsánatában hisztek, úgy kell hinnetek a mások bűnei bocsánatában is. (Keller)

2016-07-22

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3) Amikor Jézust elfogták a Gecsemáné kertjében, Péter kivonta szablyáját és levágta a főpap szolgájának fülét, a Megváltó így szólt akkor neki: „Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" (Mt 26,52-53) Jézusnak testi értelemben lett volna hatalma és ereje arra, hogy bosszút álljon, hogy megvédje magát, de engedte, hogy uralkodjék testén és indulatain a Szentlélek. A Szentlélek pedig Isten akarata iránti engedelmességre vezette. A Lélek azt akarta, hogy végezze el a munkát, amelyet az Atya rábízott. Ha Jézuson ebben a pillanatban a test uralkodik, megmenthette volna a saját testét, de nem végezhette volna el a megváltás munkáját. Ne felejtsük el soha, hogy por emberek vagyunk, de adjuk hálát Istennek azért, hogy a maréknyi sártestünket megajándékozta a maga Lelkével. Mennyi bűnt elkövetünk, mennyi gonoszság van a testünkben, mennyi irigység, rosszindulat nő ki belőlünk így is. Nagy kegyelem, hogy mégis ezen a romlott testen a Szentlélek uralkodik, és Isten Lelke által az Ő csodálatos eszközévé válhatsz, ha átadod életed fölött a vezetést Neki. A por eredetünk eszünkbe kell, hogy juttassa azt is, hogy teljesen Isten hatalmában vagyunk. Amikor Ő akarja, akkor térít vissza ismét a porba. De milyen nagy vigasztalás, hogy Isten mindent a maga helyére visz vissza. A testet a porba, mert onnan vétetett, a lelket Önmagához, mert az övéből való. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűnről igazán csak annak van mondanivalója, aki megvívta vele a maga harcát.

2016-07-21

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3) Mi lelket kaptunk portestünkbe. Ez a lélek akarja, hogy kapcsolatunk legyen az Úr Istennel, hogy a közelébe juthassunk. Láttunk már repülőgépet a kifutópályán? Nagy gépezet, hatalmas szárnyakkal, egy nagy tehetetlen monstrum. Ha ebben a gépben nem lenne hajtóerő, sohasem tudna felrepülni, mert a nagy géptest földre húzza. Így van velünk is. A testünk a maga por voltánál fogva húz le a földre, de Isten adott ebbe a portestbe lelket, amely lélek indító, hajtó, felemelő erő. Ez által az erő által tudunk az Atya közelébe jutni. Szentlélek nélkül a testünk értéktelen. Büszkélkedhetünk a testünkkel, felöltöztethetjük a legdivatosabb, legszebb ruhába, akaszthatunk rá ékszereket, büszkélkedhetünk az erejével, mégsem ér az egész test semmit, mert csak egy marék sár, talán szépre van gyúrva, legalábbis a mi szemeink előtt szépre. A testünk hajlandó minden rosszra, telve van kívánságokkal és gerjedelmekkel, de azért adott Isten lelket belé, hogy legyen az zabla és irányító a testünkön. Jakab apostol mondja, hogy a lovak szájába zablát kell vetni, különben nem lennénk képesek megfékezni azt a hatalmas erőt, ami ebben az állatban van, ha nem lenne zabla a ló szájában, nem lennénk képesek oda irányítani, és olyan munkát végeztetni, amilyet mi akarunk. Ilyen megfékező és irányító „eszköz" a mi testünkön a Szentlélek. A Szentlélek uralma alatt állsz testvérem, Ő vezet és irányít téged? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.

2016-07-20

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3) „Gyarló testünk porrá lészen, mivel porból vétetett" – mondja egyik temetési énekünk. Valóban porból vétettünk? Ki tudja? Ki meri ezt biztosan állítani? Nos, biztosan állítja a Biblia. Az Ige szerint az Úr Isten teremtette az embert „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké." (1Móz 2,7) Így lett a por-test élő emberré. De mondhatja valaki: „Igen ám, de a Bibliát is emberek írták, s így ezt nem vagyok hajlandó elhinni." Valóban igaza van ennek az embernek, csak azt felejti el, hogy nem akármilyen emberek írták. Olyan emberek írták a Bibliát, akik lelki összeköttetésben voltak Istennel, és a kapcsolatuk folytán Isten kijelentette nekik a maga akaratát és a maga üzenetét, „Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (2Pt 1, 20-21) Isten azoknak, akik hit által benne éltek, megjelentette a maga titkait. Az ilyen emberek voltak képesek, hogy Bibliát írjanak, amelyben ott van Istennek üdvösségre vezető evangéliuma. Isten az ő gyermekeinek, azoknak, akik Őt szeretik, kijelenti magát. „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (Jn 14,21) Isten pedig nyilvánvalóan kijelentette az Ő igéjében, hogy az embert porból formálta. Jó, ha gyakran eszünkbe jut a mi eredetünk. A por-ember olyan hamar el tud bizakodni és olyan hamar elfelejti eredetét. Hányan dicsekszenek származásukkal, vagyonukkal, tudásukkal. De vajon van-e valami dicsekedni valónk? Hiszen porból lettünk és porrá leszünk. Ezt soha ne felejtsük el! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!

2016-07-19

Minden Isten ajándéka Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4:7) Nem túl jól alakult az előző hetem: gerincsérvem van (már egy ideje) - most "bedurrant". Lesugárzik a jobb lábamba annyira, hogy alig bírtam lábra állni. Két napja egyáltalán nem alszom, mert persze éjszaka fáj a legjobban és egyetlen fájdalomcsillapító sem hat. Ezt csak azért említettem, mert a múlt éjjel volt időm végiggondolni: gyakran mennyire nem értékelem / értékeljük mindazt, amit kapunk az Istentől - pl. nagy ajándék, ha tudok aludni éjszaka, ha le tudok hajolni, felhúzni a zoknit. Ezeket mind természetesnek, magától értetődőnek tarjuk, amíg megvan. Igenis nagy dolog, ha megtanuljuk értékelni azt, ami van: azokat az embereket, akik körülvesznek. Értékeljük a napsütést, az ételt, egy jó beszélgetést, a nyíló virágot. Mind Isten ajándéka! A szenvedés is! Te miért vagy hálás ma Istennek? A nap gondolata: Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.

2016-07-18

A tökéletességről Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7) Newton könyvet írt a fűben, a kalászban és a telt búzakalászban megnyilatkozó kegyelemről. Megszólította őt egyszer egy ember: - „Olvastam értékes művét, nagyszerű munka. Mikor a telt búzakalászról szóló részt olvastam, csodálkoznom kellett azon, hogyan sikerült önnek rólam ilyen pontos leírást adnia, hiszen alig ismer." – „Teljes figyelemmel mégsem olvasta, - szólt közbe Newton -, mert ott a telt búzakalász különös ismertetőjeleként arról van szó, hogy éppen ezek nagyon lehajtják fejüket. Valóban, ha valaki kérkedve beszél élete munkájáról, hogy már befejezte azt, szeretném megkérdezni; egyáltalán kezdett-e valamikor valamit? Mert, ha befejezettnek tartja, attól tartok, még azzal sincs tisztában, hogy mit kellett volna tennie." Te milyennek látod életed munkáját? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis Tamás)

2016-07-17

Bölcs szív 3. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12) Mit csináljunk az Istentől való bölcsességgel, ha már megadatott nekünk? A legfontosabb, hogy csináljuk vele valamit. Használjuk! Isten törvénye az, hogy aki az egy tálentumot elássa, attól az az egy is elvétetik. A kút vize, amit nem használnak folyamatosan, nem merítenek mindennap belőle, az ihatatlanná válik. Ha bölcsességet nyertünk, bármennyit is, használnunk kell azt. Ismerek egy házaspárt, akiknek szép házuk, földjeik, és gazdaságuk van. Elmondták, hogy 40 éve, amikor összeházasodtak nem volt semmijük. De volt Bibliájuk, és volt hitük. Elkezdtek dolgozni, de nem felejtettek el naponként imádkozni azért, hogy amit keresnek, azt megbecsülhessék, és azzal elszámolhassanak Istennek is. Jól tudták, hogy „a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme,  és a Szentnek ismerete az eszesség." (Péld 9,10) Ha használjuk a kapott bölcsességet, akkor életünk áldott, gyümölcstermő életté válik. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.

2016-07-16

Bölcs szív 2. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12) A világ bölcsessége Isten előtt bolondság. Már ezen a földön is az, a halál után pedig még inkább az lesz. Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk nem emberi, nem világi, nem természetbeli, hanem felülről való mennyei bölcsességre van szükségünk. A világi értelemben bölcs és okos emberek között mindig olyan szomorú látni, hogy nem tudnak helyesen élni. Magasan képzettek, sok mindenhez értenek, mégis elválnak, alkoholistává züllenek. Van tüdőgyógyász, aki a nikotin rabságában él. Okos, értelmes, mert orvosi diplomája van, mégsem bölcs. Van alulról jövő bölcsesség is:  „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van." (Jak 3,13-16) Ezzel szemben áll az Istentől jövő bölcsesség. Mert:  „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató." (Jak 3,17)  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.

2016-07-15

Bölcs szív 1. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12) Sokan gondolják azt, hogy a bölcsességhez tanulás útján juthat az ember. Pedig ez nem így van. Éppen annyira nem így van, mint ahogy festőművésszé vagy költővé sem lesz tanulás által valaki. Iskolában meg lehet tanulni a festészet alapjait, módszereit, lehet tanulni verstant, de nem lehet költővé lenni csak akkor, ha valaki Istentől ajándékképen nyerte. Nem jelenti ez, hogy le kell becsülni az iskolai oktatást, mert a tanulásnak megvan a maga fontos szerepe. Honnan hát a bölcsesség? Istentől – hangzik az egyszerű felelet. Bölcsességet senki más nem adhat, csak az, akinek van. Igazi bölcsesség pedig Istenben van. Hogy Istenben milyen csodálatos bölcsesség van, mutatja az egész teremtett világ, a fűszáltól kezdve a hatalmas fáig, a földön mászó féregtől a hatalmas bálnáig. Az élet törvényszerűsége, az égbolt, a tenger s minden, minden Isten bölcsességéről beszél:  „Az Úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel." (Péld 3,19) A bölcsességhez úgy jutunk, ha kérjük. Hogy Isten gyermekeivé lettünk, annak félreismerhetetlen jele az, hogy merünk kérni, ahogy a gyermek mer kérni a szüleitől. Amennyiben már az Úr gyermeke vagy akkor tiéd is ez az ígéret:  „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." (Jak 1,5)  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

2016-07-14

Krisztushoz menekülj  Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? (Zsolt 90,11) A pokol az a hely, ahol Isten haragja rettenetes emésztő tűzként nyilvánul meg. Isten a következőket mondja, hogy megmenekülhess eljövendő haragja elől: 1. Isten haragja van rajtad. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) Ez Isten haragjára utal, amely az engedetleneken van. Aki kívül áll az isteni védelmen, ami egyedül Krisztustól adatik, azon az Isten haragja van. 2. Az Urat keresd. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van."(Ézs 55,6) Eljön az idő, amikor keresed az Urat, de nem fogod megtalálni. Ha Isten munkálkodik benned, ha meggyőzött bűnös voltodról és össze vagy törve, ha kezded felfogni bűneid súlyát, menekülj Krisztushoz. Eric Alexander skót lelkipásztor azt mondja, hogy „A Krisztuson kívüli élet valós veszélye az, hogy nincs hova menekülni Isten haragja elől."  3, Hagyj fel azzal a reménnyel, hogy megmentheted önmagad. Az, hogy megpróbálsz a mai világ erkölcsi elvárásainak megfelelően élni, de mindezt a kegyelem ereje nélkül teszed, csak a bűnt fokozza, és a hitetlenségedet növeli. Hagyd el mindazt, ami távol tart Krisztustól, és menj Őhozzá. És Ő hatalmas módon megmutatja neked az erejét, megment és üdvözít téged. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk.

2016-07-13

A mi esztendeink 4. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) Ha valaki megismerte Jézus Krisztust, akkor Krisztus megszépíti a nyomorúságos és fáradságos esztendeit, napjait. Ahogy egyik szép énekünk mondja: Ez a világ csak baj halma, nincs itt senkinek nyugalma, minden naphoz új küzdelmet, vállainkra rak sok terhet. Mint őz, szarvas a vizekre, vágyom azért oly helyekre, ahol lelkem nyugtot talál, Jézusommal egy úton jár. Legyen bár tövissel rakva, nyugodt szívvel járok rajta, Jézus terhe könnyű s édes, igája gyönyörűséges. (Református Énekeskönyv 454. dicséret) Sokszor mentegetik magukat az emberek azzal, amikor templomba vagy bibliaórára hívogatjuk őket: nem mehetek, mert nagyon fáradt vagyok. Ugyanakkor vannak olyan hívő testvérek, akik az esti pihenésükből vesznek el időt, és készek jönni az esti alkalmakra. Hányszor megtörténik, hogy ilyen alkalmak után megpihenve, felfrissülve mennek haza a fáradtan érkezett testvérek, mintha valaki levette volna róluk a terheket. Való igaz, hogy ennek a földi életnek az útja szenvedéseken és fáradságokon vezet keresztül, de az a vigasztalásunk hogy Jézus Krisztus által könnyű és áldott ez az út. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ebben a világban minden békességünk inkább az alázatos tűrésben van, mint abban, hogy nem vesszük észre a kellemetlenségeket. És annak lesz nagyobb békessége, aki jobban tud tűrni. Az ilyen meggyőzi önmagát, uralkodik a világon, Krisztus barátja és a mennyország örököse. (Kempis Tamás)

2016-07-12

A mi esztendeink 3. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) Igénk azt mondja: „A mi esztendeinknek…nagyobb részük nyomorúság és fáradság". Nem szabad azt várnunk, hogy az életünk útja egyenes és sima legyen, mert az ember életútjául nem ezt szabta ki Isten. Legkevésbé szabott ilyen utat a hívők számára. Amikor régen a gabonát kicsépelték, akkor azt, ami addig együtt volt a gabona szárán szétválogatták. Külön helyre került a jó szem, külön helyre a törött, gyenge szem, külön helyre került az ocsú, a szalma, a pelyva, a törek. Ha az emberek életének dolgait is így külön lehetne rakni, s az ember egy rakásra gyűjthetné a jó dolgokat, a kellemeseket, egy csoportba a kellemetleneket, külön az örvendeteseket és a szomorúakat, bizonyos, hogy nagyobb rakás lenne a nyomorúság és a fáradtság, mint az öröm és a jólét. Miért van az, hogy az ember olyan gyakran nehéznek érzi a vállait? Sokszor görnyedten jár az ember olyankor is, amikor látszólag semmi teher nincs a vállán. Miért? Azért, mert valami láthatatlan teher a gondoknak, a bajoknak, az élet küzdelmeinek, a szenvedésnek a terhe görnyeszti meg. Ha Jézus életét nézzük, akkor is azt látjuk, hogy szenvedésen, a keskeny úton, a Golgotán keresztül vezet az út a dicsőségbe. Nem jelenti ez azt, hogy nekem szomorúan kell végigjárnom a földi életet. Ha rábízom magam az én Uramra, akkor a nyomorúságos és fáradságos utat is boldogan járhatom. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)

2016-07-11

A mi esztendeink 2. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) A 70–80 esztendő csak az emberi élet határa és nem az én életemé. Nekem nem ígérte Isten, hogy mennyi időt enged, ez a kor csak a felső határ, de hogy én ezt a határt elérhetem-e, az egyáltalán nem tőlem függ. Nem is lenne jó, ha tudnánk, hogy számunkra mennyi idő rendeltetett. Igen könnyen elbizakodottá vagy hanyaggá tenne bennünket. Könnyebben vennénk a megtérés dolgát, és könnyebben vennénk a kötelességeink teljesítését. Hiszen még így is sokszor hanyag és könnyelmű vagyok, és sokszor elfelejtem, hogy mennyire kell vigyáznom, és milyen hűséggel kell imádkoznom. Mi lenne akkor, ha távoli életkorra tekinthetnék előre? Hányszor megtörtént már, hogy azt mondtam, hogy ráérek még megcsinálni, és körmömre égett a dolog. Még szomorúbb, amikor valakit meg kellett volna látogatni, mert beteg volt, és addig ment a halogatás, hogy az illető meghalt. Akkor járunk el helyesen, ha minden dolgunkra, és minden ügyünkre úgy tekintünk, és úgy intézzük el, mintha arra több időnk már nem is lenne. Amikor egy levélre azonnal válaszolok, amikor valami dologban nem várom meg a határidőt, hanem azonnal megcsinálom, akkor nem ér megszégyenülés. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Úr Jézus megkötöz engem, hogy ne cselekedjem a bűnt, mert ha nem tenné, elkövetném.

2016-07-10

A mi esztendeink 1. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10) Ez az Ige elsősorban életünk idejének végső határára figyelmeztet. Nem azért, mert mintha nem ismernénk 80 esztendősnél öregebb embert, de azért, mert az öregkor általános határa mégis csak 70–80 esztendő. Noé idejében így szólt az Úr:  „Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő." (1Móz 6,3) A bűn miatt rövidült meg az ember életének hossza 70–80 esztendőre. Meg kell látnunk, hogy van határ. Van határ az embernek, amit soha át nem léphet. Hiába a hatalmam, hiába a pénzem, hiába a legjobb összeköttetés, azt a határt, amit Isten nekem szabott át nem léphetem. Ezért „Válasszatok addig, míg tart a ma, ki legyen a ti szíveteknek ura!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel.

2016-07-09

Ha kialszik a Lélek Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. (Jn 14,26) Egy afrikai erdőben a favágók tüzet raktak, de el kellett menniük és a tüzet otthagyták, azt gondolva, hogy majd kialszik. Meglátták a tüzet a majmok és igen megörültek, odamentek a tűzhöz, körül ugráltak, mert a meleg jól jött az éjszakai hűvös időben. De a tűz lassanként elaludt, mert egyet elfelejtettek, illetve nem jöttek rá a majmok, hogy fát kellene rakni a tűzre, mert különben kialszik. Így elhamvadt a tűz, és ezután már az ismerős hidegben töltötték az éjszakát. Így hűl ki és hamvad el a lelki élet az egyházban, és bennünk is, ha azt Isten Szentlelkével nem élesztjük. Kérjük mindennap a Szentlelket, hogy árassza el a szívünket. Kérjük, hogy a Szentlélek éljen bennünk, Ő irányítson egész életünkben, Ő nyissa ki szívünkben azt az ajtót, amelyet oly védetten őrzünk már évek óta, és végül Ő vezessen az örök életre. Drága Szentlélek jöjj, újjáteremtőnek jöjj! Jöjj, tüzed éleszd fel, jöjj és erősíts meg!  Drága Szentlélek jöjj, újjáteremtőnek jöjj! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.

2016-07-08

A Lélek fohászkodik értünk „Ugyanúgy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal". (Róma 8,26) Miután megkaptuk a Szentlélek vezetését a kitöltetés után, élnünk is kell ezzel a lehetőséggel. Nagy feladat vár az Isten gyermekeire ebben a világban, hiszen sokat remélnek tőlünk, akik sóvárogva várják, hogy lépjenek már munkába az Isten fiai. Tudjuk, hogy vajúdik ez a világ minden teremtményével együtt. Igen nagy a felelősségünk, azért kell még többet, még jobban imádkoznunk a Lélek vezetéséért, mert mi ellankadunk, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell. Nekünk csak az a dolgunk, hogy hagyjuk a Szentlelket munkálkodni, ne gördítsünk akadályt eléje. El kell hinnünk, hogy minden a javunkra szolgál, ami körülöttünk történik, még akkor is, ha bajok, megpróbáltatások vesznek körül. Ez az a gyermeki hit, amely előrébb viszi az Isten ügyét és közben a mi javunkat is szolgálja. Ne szűnjünk meg tehát fohászkodni azért, hogy tisztán lássuk, mi az Isten akarata. Természetesen nekünk is munkálkodni kell, nem ülhetünk tétlenül, de mindig a Lélek által kijelölt úton járjunk. Amit ő világosan megmutat, nyugalmat ad, ha az akaratát teljesítjük, mert épít bennünket és a gyülekezetünket. (Horváth Csaba) A nap gondolata: A Szentlélek azokat szenteli meg, akik engedelmeskednek neki.

2016-07-07

Kívánság vagy vágy? – 3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök. (2Timóteus 4,3) Nemrég kirándultunk, és amikor a hegytetőn leültünk, csak ültünk és ültünk, és úgy öt perc múlva azt mondtam: most megérkezett a csönd. A csönddel nem lehet futóversenyt rendezni, az szép lassan érkezik el. Mert az igazi csöndben benne van az elfogadás. Hogy itt, ahol most vagyok, ebben a testben, ezek között a körülmények között vagyok, és ez rendben van így. Vágyom sok mindenre, de alapvetően itt vagyok jelen. A bennünk levő kívánság viszont viszket. Mozgásba hoz, állandóan idegesít, az ember mindig menne. Olyan a kívánság, mint egy csípés, ami éget. Azt érezzük, hogy ha most nem iszom vagy nem eszem valamit, akkor végem van. Ez a kívánság. Az ember képes teljesen beleélni magát egy valószerűtlen jövőbe: milyen jó is lesz, majd ott állok egy város közepén, és azt csinálok, amit akarok. Ilyenkor fájó megérkezni a valóságba. Az ember képes arra, hogy teljesen elveszítse a megkülönböztetés képességét. A kívánság, mint valami ködfelhő néha betakarja egész valónkat. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, minthogy mégis jelen vagyunk. Megtaláljuk a valóságban azt, aki ezt a világot fenntartja, aki nekem is életet adott. Érdemes ilyenkor mély vágyunkat mozgósítani arra, hogy meglássuk Jézust itt és most. Mert ő is volt kísértésben, ő is megküzdött azzal a helyzettel, hogy éhes volt, és jó lett volna, ha a kövek kenyerekké válnak. Jézus valóságában feloldódhat az a viszkető égés, amit bennünk e föld, sokszor szélsőséges kívánságai okoznak. Adja Isten, hogy megtaláljuk igaz, Istentől kapott vágyainkat, azt a mély emberséget, amikor Teremtőnkkel szeretnénk találkozni. (F.Á.) A nap gondolata: Isten először azt mondta Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj, mutatkozzál".

2016-07-06

Kívánság vagy vágy? – 2. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Timóteus 4,3) Talán segít, ha két szót megkülönböztetünk: más a kívánság és más a vágy. Nem nyelvészeti értelemben különböztetem ezeket meg, hanem a mai használatban. Az, aki kíván, inkább sürget valamit, birtokolni akar olyasmit, amivel most nem rendelkezik. Míg a vágy nem feltétlen ilyen sürgető érzés. Talán úgy lehetne megkülönböztetni, hogy aki vágyik, az jelen van ott, ahol van. Mert egy folyamatos maratoni versenyt futunk önmagunkkal. Kívánságok fűtenek, és mindig elképzelünk egy másik helyzetet, egy másik időt és teret, ahol jobb lenne, mint ahol most vagyunk. Vagy elképzelünk egy másik időt vagy egy másik testet magunknak. Az ember képes egy teljesen más világban élni lelkileg, mint ahol van. Sőt, a legnehezebb igazán jelen lenni ott, ahol vagyunk. (F.Á.) A nap gondolata: Mi köze lehet Jézushoz annak, aki a világ szerinti nagyságra vágyik, mint valami nagy jóra, amikor maga Jézus az ellenkező irányban haladt? (Victor János)

2016-07-05

Kívánság vagy vágy? – 1. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök. (2Timóteus 4,3) Ez a Biblia egyik vicces mondata. Mintha ma írták volna. Tényleg sok ember van, aki a saját vágyai után szalad, és szinte viszket a füle, hogy megint valami olyat halljon, ami érdekes, különleges, amit jó érzés hallani. Ma aztán a világhálón igazán széles a paletta, a régi magyar valláson át a maivá varázsolt keleti vallásokig és ezeknek kereszteződéséig mindent megtalálhatunk. Vannak, akik kifejezetten azt keresik, hogy miféle új, ezoterikus tudást lehetne még begyűjteni. De nem az a feladatunk, hogy távoli embereket bíráljunk, hanem mindig magunkat vizsgáljuk meg először! Vegyünk példának egy lelkészválasztást. Nincs az az egyházközösség, amelyik ne olyat keresne, akit jó hallgatni. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet kívánsága szerint gyűjt magának papot. Persze, hogy a jót kívánja mindenki magának! Senki nem akar maga ellenében hallgatni beszédeket! Nehéz ez a kérdés… (F.Á.) A nap gondolata: Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.

2016-07-04

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Márk 16:15) Soren Kierkegaard filozófus egy alkalommal elmondott egy történetet egy cirkuszról, ami kigyulladt. A cirkuszról átterjedt a tűz a környező mezőkre is, és már a közeli falut is veszélyeztette. A cirkuszigazgató, aki látta, hogy a falu elpusztulhat lakóival együtt, ha valaki nem figyelmezteti őket, megkérdezte, ki tudna elmenni, hogy figyelmeztesse őket. A bohóc felpattant a biciklijére, és úgy, ahogy volt, kifestve, jelmezben, lekarikázott a domb aljában levő faluba. - Mentsék az életüket! Mentsék az életüket! Tűz közeledik, és a falu le fog égni! - kiáltotta, ahogy végigkerekezett a falu utcáin. - A falu le fog égni! Mentsék az életüket! Kíváncsi falusiak jöttek elő a házakból, boltokból, és a járdán gyülekeztek. Visszakiabáltak a bohócnak, nevettek, és megtapsolták az előadást. Minél kétségbeesettebben kiáltozott a bohóc, annál jobban tapsoltak a falusiak. A falu leégett, és sokan odavesztek, mert senki nem vette komolyan a bohócot. Végül is ő csak egy bohóc volt. A történetbeli bohóchoz hasonlóan a lelkipásztorok és papok sokszor olyan szerepet játszanak az egyházban, ami hatástalanítja az üzenetüket, amikor kimennek a világba. Ezért nem várhatjuk el, hogy a papság hirdesse az evangélium üzenetét a világnak; a világ nem veszi komolyan őket. Ehelyett nekünk - hétköznapi embereknek - a dolgunk, hogy komolyan vegyük Jézust, és hirdessük az evangéliumot a világ számára. Nem várhatjuk el a világtól, hogy komolyan vegye az evangéliumot, ha mi nem vagyunk készek arra, hogy másoknak Krisztusról beszéljünk, és erejének, szeretetének bizonyságtevői legyünk. A nap gondolata: Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

2016-07-03

Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! (Zsoltárok 14:1) Az Istent nem ismerők olykor ugyanúgy terjesztik a maguk tévképzeteiket, mint az Úr gyermekei az örömhírt. Az alábbiak minket, hívőket erősíthetnek: Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál. A fiatalember ezt válaszolta: Ha Ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél: szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél, meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál, vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél, vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál, továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az ember szívhez megnyerőbben eljuttatja, ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása, ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni... akkor küldje el mindezeket nekem... a lehető leggyorsabban. A nap gondolata: Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

2016-07-02

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:25) Egy közepesen nagy vállalatnál dolgozott középvezetőként. Már több évtizede volt ugyanannál a cégnél. Barátságos, kedves, egyszerű ember, akinek mindig volt ideje meghallgatni a másikat, tanácsot adott, s mivel jó keresztény volt, imában Isten elé vitte a nehéz ügyeket. Ellensége nem volt, legfeljebb egyik-másik ember kevésbé szerette a vallásos nézete miatt. Sajnos, Sárikát is elérte „a kór"; megtámadta a szervezetét. Beteg lett. Az első időben rengeteg telefon (ő is flottás volt), személyes megkeresés, bátorítás érkezett. Ez erőt adott neki a mindennapokhoz. Reménykedve nézett a holnapok elé, hisz tudta, sokan imádkoznak érte, vagy „szorítanak" neki. Azonban a betegsége nem javult. Egy ideig stagnált, aztán kissé rosszabbra fordult. Végül már napi 10 liternyi (!) vizet szivattyúztak le a hasából. Érdekes módon, nem ez bántotta. Megbékélt a sorsával, tudta, hogy elérkezett a vég, lassan, tudatosan készült a nagy útra. Ami igazán bántotta, hogy az a rengeteg barát, munkatárs, akit meghallgatott, akinek segített – szóval, a sok ismerőse és barátja –, enyhén szólva, „lekopott". Először még egy-egy rövid üzenet a családtagoktól, ha éppen találkozott valaki velük, aztán már az is elfogyott. Másfél év alatt tökéletesen elfelejtették. Már senki nem látogatta meg, nem hívta telefonon. ELFELEJTETTÉK! Tegnap volt a temetése. Rengetegen voltak. Egy hatalmas koszorú különösen felhívta magára a figyelmet. Jól láthatóan ráírva: „Fájó szívvel búcsúznak a munkatársaid." És annyi szál virág, ahány éves volt. Elgondolkodtam. Ha a koszorú helyett hetente egyszer meglátogatta volna valamelyik munkatársa, vagy az árán telefonáltak volna neki, az együttérzésükről, szeretetükről biztosítva… Aztán végiggondoltam a saját ismerőseimet, barátaimat, vajon nem estem-e én is ebbe a hibába, hogy elfelejtek, leírok valakit, mert már nincs belőle hasznom, nincs rá időm… Gondolkodj el, amíg nem késő. Vedd számba az ismerőseidet! Hívd fel őket, írj nekik! Mert „a mással jót tevő ember meggazdagszik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." A nap gondolata: Nincsen szabadabb annál, ki magától és minden egyébtől meg tud válni, és magát a sorban legutolsónak tartja. (Kempis Tamás)

2016-07-01

Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (Jn 15:5) Jézussal és Jézusban. Teljesen. Ettől ne érd be kevesebbel!  „Aztán jó legyél, kislányom!" Hányszor hallottad, és talán azóta már te is mondod a gyermekednek. Miért? Mert a szüleid szerették volna, ha példamutató, jó gyermek lennél, aki nem hozol szégyent rájuk. Mit gondolsz? Isten vajon lejjebbre teszi azt a bizonyos lécet? Azt mondja neked: „Gyermekem! Legyél 24 órás keresztény!" Nemcsak ünnepnaponként 1-2 órára! Nemcsak hetente egyszer! De hát hogyan? Bizony, nem mondhatod azt, hogy „Istenem, most egy kicsit fordulj el, mert amit most teszek, tudom, hogy nem illik egy keresztényhez!" Erzsébet – Anglia királynője – a mellékhelyiségben is királynő. Te és én, bizony 24 órás szolgálatban vagyunk! Nincs megállás! Nincs szünet! Nincs: de! Ha keresztény vagy, legyél 24 órás keresztény. A munkahelyeden, a családodban, az iskolában, a házastársaddal, az adóbevallásodnál, az interneten való kalandozásod során, a különféle sikamlós tévéfilmek megnézésekor… Tudom, hogy nem könnyű! De nem vagy egyedül. Jézus ott áll melletted, és segít abban, hogy 24 órás IGAZI keresztény legyél. Figyelsz rá? Figyelj rá! A nap gondolata: Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)