2017. január 6., péntek

2017-01-06

Szánalom

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta." /Ézs 53,4/
Fájdalmak férfia, betegség ismerője Jézus Krisztus, aki együtt tud érezni a terhet viselővel. Nem szánakozik az emberen, hanem szánalommal lehajol hozzá. Ezt az együtt érzést azzal fejezi ki, hogy meggyógyítja a vakokat, a sántákat, megszabadítja az ördög kötelékéből a megszállottakat, az elgyötörteknek erőt ad. Meglátja, hogy mennyire szétszéledtek, nincs, aki gondot viselne róluk, a sokaság olyan, mint a pásztor nélküli nyáj. Ekkor szólítja fel a tanítványait a nagy munkára, hogy induljanak az aratásba, mert sok a munka és kevés a munkás. Igen, lássuk be, hogy ma is kevés az odaszánt gyülekezeti munkás, akik meglátják, hogy mi a feladatuk. Nem elég csak templomba, bibliaórákra járni, hallgatni az igét nagy áhítattal, hanem meg is kell hallani, mi az üzenete annak az igének. Mert arra szólít fel, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk az elhangzottaknak. A jézusi példát kell követnünk, vegyük észre, mi fáj a mellettünk élő embereknek, éljük bele magunkat a helyzetükbe, a szánalom tettekben nyilvánuljon meg. Legyünk munkatársai a lelkészünknek, építsük a gyülekezeti közösségünket, érdeklődjünk a templomunkba belépő újabb emberek iránt, legyünk segítő készek mindenkor. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az élet próbatétel és letét egyben: minél többet bíz ránk Isten, annál nagyobb felelősségtudatot vár el tőlünk. (R.W.)