2017-01-10

Isten jósága örök Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 106,1) Gyakran előfordul, hogy tévénézés közben bosszankodva látjuk, halljuk egy nagyon érdekes rész legizgalmasabb pontján, hogy „folytatása következik". Kellemetlenek ezek a szavak abban a helyzetben, de milyen nagyszerű más esetben alkalmazva. Milyen vigasztalás, mikor a könyörülő Isten jóságáról tudhatjuk, hogy „folytatása következik". Bármenyit tapasztaljunk meg ebből, Isten szeretete semmiképpen sem merül ki. Isten gondviselése vég nélküli lánc, széles folyamban követi a hívő embert, amelynek fénye Jézushoz vezet. Ne felejtsük soha, hogy a mennyben a kegyelmi sorozatnak „folytatása következik." Átölelt Isten nagy kegyelme Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! Jó voltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani! Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én szegény, megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.