2017-01-15

Elindulás Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. (Jn 1,37) Sok függ az elindulástól. A versenypályán igen sokszor az elindulásnál eldől már, hogy ki fog győzni. Aki rosszul indul el, már az indulásnál elbukik, aki késlekedik, az könnyen hátra marad. Az elindulás az a pillanat, amikor valaki ténylegesen rálép az útra, amikor ráteszi a lábát hit által Jézusra, Aki maga az út. „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál." (Jn 10,9) az elindulás tehát az, hogy átlépjük az ajtó küszöbét, hogy belépjünk egy csodálatos világba, amelynek ajtaja Jézus. Ha aztán ebbe a világba beléptünk, akkor következik az, amit Jézus mondott: „És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját." (Jn 10,4) Az elindulás ideje igen boldog idő. Úgy van ez, mint az útra indulás. Mennyire felejthetetlen, amikor valaki egy nagy és szép útra indul. Mennyire örömteli, és élményekben gazdag az az út, amikor egy fiatal házaspár elindul az első közös útra, a nászútra. Felejthetetlenül szép. Ilyen az, amikor valaki átlép a szoros kapun és ráteszi lábát a keskeny útra, hogy azon elinduljon. Rátetted már a lábad erre az útra, vannak már jó emlékeid az elindulásodról? Elindulunk égő szívvel, minden lépésünk imádság.  Remény támad, új nap ébred,  ének hangja árad szét.      Kétezer év, s a láng nem alszik, tűzzel ég a világban.      A lelkek várnak, éhesen vágynak, felébredni még egyszer.  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik.