Keresés ebben a blogban

2017. január 20., péntek

2017-01-20

Keresztutak

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jer 17,5)
A hívő ember gyakran érkezik keresztutakhoz. Ilyenkor a hívőnek azon kell gondolkodnia, merre folytassa útját. Ilyenkor mindig a vérrel jelzett utat kell követni.
Nézzünk meg két utat, ami keresztezheti utunkat, amik nagyon hasonlítanak a keskeny úthoz.
Ilyen lehet az önmegváltás útja. Amikor az ember azt hiszi, hogy a maga erejéből is meg tud javulni, meg tud változni. A szlogenje valahogy így hangzik: „Mindent lehet, csak akarni kell." Az ilyen ember aztán nekifog az önakarat nevelésének. Nekifog a jellemképzésnek, önfegyelmezésnek, önmérséklésnek. Megpróbál rossz szokásairól leszokni, egyszóval a maga erejéből és akaratából elérni azt, amit Isten ingyen és kegyelméből kínált fel a bűnös embernek.
Pedig mennyire megmondta Pál apostol: 
Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok." (Rm 7,19) 
„Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok." (Rm 7,25)
Ilyen az emberekben való bizakodás útja. Bár ezer tapasztalat azt mutatja, hogy nem lehet emberekben bízni, de mégis megpróbáljuk. Emberi érdek, emberi hatalmasságok, emberi eszmék töltik be, és azoktól vár győzelmet, boldogságot, míg aztán rájön, hogy ez is csak keresztút.
Vigyázzunk a keresztutakkal! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése