2017-01-21

Lejtős út Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)   Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. (1Kor 10,12) Keresztyén életünk során gyakran jutunk lejtős terepre. A lejtőnek az a természete, hogy az ember nagyon könnyen halad rajta, könnyen felgyorsul, futásnak, sőt rohanásnak ered. Amilyen könnyűnek látszik a lejtős út, éppen olyan veszedelmes is. Veszedelmes azért, mert nehéz rajta megállni. Van úgy, hogy az ember egészen elveszíti egyensúlyát, és nincs többé hatalma önmaga felett. Így aztán megtörténik, hogy a talaj egészen kicsúszik lábai alól, rohan, rohan, és végül összetöri magát. A lejtős úton igen nagy segítség a fék. Féket tesznek a járművekre, hogy lassítani tudjanak, s ha kell, akkor meg is állhassanak. Nézzünk néhány példát az Írásból. Sámsont Isten imameghallgatásként adta szüleinek. Szépen is indult az élete. Izrael bírája lett. Egyszer aztán megindult a lejtőn lefelé. Isten néhányszor megkísérelte, hogy megfékezze, de hiábavaló volt. Egyre sebesebben rohant lefelé, amíg aztán teljesen összetörte magát. A lejtő vége így van megírva:  „És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében." (Bir 16,30)  Az utolsó pillanatban ugyan felsírt benne a gyermekkori, fiatalkori imádság kiáltása, de azután mégis összetörte magát a lejtő alján. Így tört össze Saul is, akit Isten Sámuel próféta által kenetett királlyá. Egyszer elindult a lejtőn az irigység, a féltékenység, az engedetlenség lejtőjén. Egyre sebesebben rohant lefelé a lejtőn, amíg teljesen összetört.   „fogta Saul a kardját, és beledőlt." (1Sám 31,4)  ...ez lett a vége egy magasra ívelt életnek. S aztán ott van a legelrettentőbb és legszomorúbb példa, Júdás összetöretése. Milyen megdöbbentő a tanítványnak a lejtőre jutása és lezuhanása a mélységbe:  „Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult."  (ApCsel 1,18) Mit mondhatunk ezek után? Azt, amit Pál apostol mondott:  „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Istentől való függés függetlenít az emberektől.