2017-01-23

Hullámos út Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)   Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. (Mk 4,37) Van olyan út, mely lefelé és felfelé is halad. Ez az út a hullámos út. Aki Jézust követi, az rákerül erre az útra. Természetünkből fakad, hogy nem tudunk állandóan felfelé haladni, hanem olykor-olykor sötét völgyekbe, és mélységbe, a hullámvölgy aljára kerülünk. Itt az a fontos, hogy meg ne álljunk, el ne csüggedjünk, el ne aludjunk a hullámvölgy alján, miként elaludtak a tanítványok a Gecsemáné kertben, akiket Jézus szeretete és türelme keltett fel, különben ott vesztek volna el nyomorúságukban. Hullámos volt az útja mindegyik embernek, aki a hit útján elindult. Szinte meglehet rajzolni Mózesnek, Ézsaiásnak, Péternek, Tamás útjának a hullámvonalát. Jó azonban látni és megbizonyosodni afelől, hogy a hullámok mélységéből, a mélypontokról kisegít a kegyelem, ha az Úrhoz tudunk kiáltani. Pétert még az elnyelő hullámokból is ki tudta emelni a kegyelem ereje. Nem kell állandóan azon gondolkodnunk, hogy az élet hullámhegyek és hullámvölgyek változása, és a jót mindig rossz követi. Nekünk az a dolgunk, hogy megmaradjunk Istenben, hogy legyünk hűségesek Őhozzá. Mert az az Isten, aki képes magasra emelni, képes ott is tartani. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében.