2017. január 24., kedd

2017-01-24

A sorompó

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)  
Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. (ApCsel 16,7)
Előfordul gyakran az ember életében, hogy sorompót ereszt le előtte Isten. Mikor már megfeledkezve magáról, rohan a maga elképzelte útján, egyszerre csak sorompó állítja meg ezen az úton. Az ember a maga büszkeségében, elbizakodottságában hányszor építene Bábeltornyot, hogy levesse Istent trónjáról, és maga kormányozza a világot. Ilyenkor aztán Isten leereszti a sorompót. Amikor az emberi tudás, az emberi hatalom, az emberi képesség túl akar lépni az isteni világrend törvényein, akkor Isten leengedi a sorompót és azt mondja: eddig és ne tovább. Aki azonban áttöri a sorompót, az számolhat azzal, hogy a robogó vonat halálra gázolja.
Jónás hiába akart Tarsusba menni, amikor neki Ninivébe szólt a küldetése. Isten leengedte a sorompót és vissza kellett térnie.
Pál apostol is megtapasztalta útjain a sorompót, amikor bizonyos irányba akart haladni, és nem eresztette a Lélek. Isten leengedte előtte a Szentlélek sorompóját, és nem mehetett tovább.
Péter előtt is leengedte ezt a sorompót ott a tűznél a főpap udvarán, amikor megindult a kárhozat útján, hogy ne mehessen tovább.
Istennek sokféle sorompója van, amivel megállíthat minket, megállíthat téged is útjaidon. Ez a sorompó mindig az Ő mentő védő, oltalmazó szeretetének a jele és bizonyítéka. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.