2017-01-25

Alagút  Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)   Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. (Zsid 12,6) A keskeny út nem egyszer jut be sötét és hideg alagútba. Minden hívő, aki a keskeny úton jár, jut olyan helyekre, ahol próbák érik testében, lelkében, vagyonában, szeretteiben, hitében, szeretetében. Akiket szeret az Úr, azokat megostorozza. Olykor betegséggel tesz próbára. Nem könnyű dolog ez. Jóbnak már a felesége is azt mondta, hogy inkább átkozza meg Istent és haljon meg. Érhetnek próbák bennünket szenvedések által. Érhetnek veszteségek sok mindenben. Elveszíthetjük állásunkat, kenyerünket, kerülhetünk börtönbe vagy bármi próba alá, de nem szabad elfelejtenünk azt, amit Jézus megígért, hogy Ő velünk marad minden időben a világ végezetéig. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét ossza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.  Hullámok, ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel! (Református Énekeskönyv 394. dicséret 1 - 2. Vers) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minél közelebb vagyunk a naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.