A lelki sár és mocsár
A zarándok útja című világhírű könyvben a csüggedés mocsarának nevezik azt a helyet, ahol a zarándok megáll, és majdnem elpusztul. Csaknem minden hívő ember jut ilyen terepre, miközben a keskeny úton előre halad.
Mózes jutott olyan lelki állapotba, hogy Istentől egyenesen azt kérte, hogy ölje meg őt, mert nem bírja tovább hordozni népének terhét.
Illés próféta elrejtőzködött a Kerit pataknál, és nagy búsulása volt az Úrért. Nem kívánt élni sem, olyannyira erőt vett rajta a csüggedés.
Eljöhet a hívő ember életében is az az idő, amikor beborul fölötte az ég, amikor elkezd esni az eső, és amikor felázik a talaj s beleragad a sárba, a csüggedés, a kételkedés, a kishitűség sarába. Valóságos lelki mocsár ez, amelybe ha beleragadsz, akkor mindig kell egy segítő kéz, amely kiránt onnan, hiszen ebben az állapotban pont azt éli meg a tudatod, hogy minden mindegy és nincs kiút.
Isten az, aki ki tud hozni a csüggedés mocsarából, és később ezzel együtt tud használni téged, hogy másokat csüggedt állapotukban segítsd. Ahogyan ígéri is az Úr a 9. zsoltárban: „És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged." (Zsolt 9,10-11) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Aki megcsókolta Isten büntető vesszejét, csak az csókolhatja meg az Ő bűnbocsátó kezét. (Ravasz László)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2017. február 14., kedd
2017-02-14
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése