2017-02-15

Az aggodalmaskodás köde Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsolt 94,19) Nagy akadálya az előrehaladásnak a köd. Minél sűrűbb a köd, annál nehezebb előre jutni benne. Ilyenkor könnyen történik baleset is. A keresztyén életúton ilyen köd az aggodalmaskodás és a kételkedés. Bár Jézus világosan figyelmeztetett bennünket arra, hogy semmi felől ne aggodalmaskodjunk, mégis előfordul, hogy elővesznek bennünket az aggodalmak. Van úgy, hogy a nehéz megélhetés kelti fel ezeket az aggodalmakat, máskor a betegség, vagy az emberek hitetlensége, a nehézségek és a küzdelmek, olykor pedig a fáradság, ami ránehezedik az emberre. Ilyenkor aztán megsűrűsödik a köd, megerősödnek az aggodalmak. Ha valakinek úgy nekünk hívőknek kell megtanulnunk: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Jézus nem azt kérdi, hogy a ruha miatt, az eledel, vagy az egészség, az állás, vagy az üdvösség felől aggodalmaskodsz, hanem azt mondja: Ne aggodalmaskodjál! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.