Reménység – csak akkor tud megtartani, irányban tartani, ha pontosan meg tudjuk fogalmazni, miben is reménykedünk, mit is remélünk. Gondolj csak bele, ha valaki melletted mantraként elkezdené hajtogatni, hogy remélem, remélem, remélem… S ha visszakérdeznél: mit remél, nem tudná megmondani. Az effajta üres reménynek vajmi kevés ereje van.
Nem minden reménységre igaz, hogy nem szégyenít meg, s nem minden reménység lesz lelkednek biztos és erős horgonya.
Ha azt reméled, hogy az elkövetkező időkben, hited okán Isten minden terhet levesz a válladról, akkor ez a reménységed meg fog szégyeníteni. Ha az a reménységed, hogy minden vitás helyzetedben neked lesz igazság szolgáltatva – reménységed meg fog szégyeníteni. Ha az a reménységed, hogy őszinte szívű, tömeges megtérők töltik meg gyülekezeted templomát néhány héten belül, anélkül, hogy neked személy szerint bármilyen áldozatot és szolgálatot is kellene vállalnod – reménységet meg fog szégyeníteni.
DE ha azt reméled, hogy az Úr szava minden élethelyzetben meg fog találni; hogy a legnagyobb mélységben sem hagy magadra; hogy a próbák idején is zsinórmérték lesz igéje lábaid előtt; hogy Szentlelkének ereje láthatatlanul munkálkodik majd a körülötted élők lelkében – használva a te szolgálatodat és imádságodat is –, akkor reménységed erős horgonykényt fog közelíteni az előtted álló ismeretlenben is az öröklét hajléka és dicsősége felé. /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)
|
2017. február 18., szombat
2017-02-18
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése