2017. február 19., vasárnap

2017-02-19

 „Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR." (2Krónikák 14:1)
Igénk egyetlen mondat csupán, mégis több dolgot üzen nekünk. Először is azt, hogy Ászá királyként sem önmegvalósításba kezdett. Manapság különösen elterjedt és kedvelt gondolat, hogy valósítsd meg önmagad. Figyelj magadra minden helyzetben, legyenek terveid és jottányit se engedj belőlük, valósítsd meg, amit akarsz! Mit gondoljon erről az, aki Isten gyermekének vallja magát? Hogy álljunk ehhez mi, akik hívő emberek vagyunk, akik keresztyénnek, Krisztus követőinek tartjuk magunkat? Egy újabb kérdést teszek fel, melyben benne van a válasz is az előbbiekre: önmagunk, mások, vagy az Úr tetszését keressük-e? Ez a nagy kérdés, de ha igazán az Úr gyermekei vagyunk, akkor ez nem is kérdés. Pál apostol ezt a problémát nemes egyszerűséggel így fogalmazta meg egyik levelében: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Galata 1:10)
Nos, az Igében szereplő Ászá király nem ismerte Krisztust, mert jócskán Krisztus születése előtt élt, de ismerte az élő Istent és az Ő tetszését keresve élt és igyekezett uralkodni. Isten embere tehát soha nem önmegvalósít, hanem mindig azon munkálkodik, hogy élete Istenre hangolt, az Úr akaratát kereső és azt megvalósító, Neki tetsző lehessen. Ilyen-e az életünk? Elmondhatjuk-e, hogy ha Ászá nevét kicseréljük a sajátunkkal, akkor is igaz ez a mondat: „Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR." Isten áldott embere az, aki bárhol és bármiben él, törekvése az Úr tetszésének keresése.

A nap gondolata:

Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk Nála.