2017-02-22

„Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR." (2Krónikák 14:1) Mai Igénk azt is üzeni számunkra, hogy élő, szoros kapcsolata volt Ászának az Úrral. Akinek nincs kapcsolata Istennel, az nem törődik azzal, hogy mi tetszik az Úrnak és mi nem. Aki viszont elkezd Istennel járni, annak az lesz a fontos, hogy az Úr mit szól az ő életéhez, tetteihez, szavaihoz. Kapcsolat. Sok emberrel sokféle kapcsolatunk van. Van, akivel felszínes, van, akivel mélyebb. Van, akivel alig ismerjük egymást, és van, akivel nagyon jól. De milyennek látjuk az Úrral való kapcsolatunkat? Felszínesnek? Mélynek? Hogy látjuk: közel, vagy távol van tőlünk az Úr? Van-e mélyebb emberi kapcsolatunk, mint amilyen az Úrral van? Nem kellene, hogy legyen. Ha Isten az első az életünkben, akkor ennek áldásában minden körülöttünk élő, és velünk találkozó ember is részesül. S hogy milyenek a kapcsolataink? Olyanok, amennyi időt és őszinteséget beléjük teszünk. Ez igaz az emberekkel és az Úrral való kapcsolatunkra is. Kapcsolataink minősége megmutatkozik abban, hogy mennyit beszélgetünk valakivel és miről tudunk beszélgetni az illetővel. Istennel mennyit beszélgetünk? Meghallgatjuk, olvassuk szavát? Van mondanivalónk számára? Ez utóbbi két kérdés a bibliaolvasásunkra és az imaéletünkre irányul… A nap gondolata: Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani. Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)