2017-03-01

Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette. Izráelben nem szűntek meg az áldozóhalmok, de Ászának tiszta volt a szíve egész életében. Bevitte az Isten házába apja szent adományait, meg a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat." (2Krónikák 15:16-18)  Aki elkötelezett az Úr szolgálatára, annak életében helyére kerül minden és mindenki. Hogy mit jelentett ez Ászá esetében? Azt, hogy még a saját anyját is helyre tette. Ezt írja Igénk: „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette." Az ember általában szereti az édesanyját. De az édesanyák sem tökéletes emberek, nekik is vannak megtévedéseik, bűneik. Ászá király a hit dolgában nem ismert tréfát. Anyját eltávolította az anyakirálynői méltóságából, mert az élő Isten szolgálata helyett bálványimádást folytatott. Ki kell mondjam azt a fontos mondatot, mely szerint, akinek Isten az első az életében, az a családjára is odafigyel. Helyre tesz dolgokat és embereket. A hit bátorságára van ehhez szükség. El merjük-e mondani gyermekeinknek, unokáinknak, testvéreinknek vagy akár még a szüleinknek is, ha jól láthatóan az Úrnak nem tetsző dolgokat tesznek?  A nap gondolata: Az Istenért való fellelkesülés még nem az Istennek való odaszánás. (Kroeker)