2017-03-04

Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. (2Krónikák 33:1-2) Akármit gondolunk a saját jelentőségünkről, egy történetet szeretnék megosztani veletek mindnyájunk okulására: A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt: - Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés… A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit. - Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák nem hittek a fülüknek: - El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is! Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón: - A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból… A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak: - Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk! Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente: - Maradok, ahol vagyok!… Olykor úgy tűnhet, hogy csak kis csavarok vagyunk a gépezetben, egy láncszem a nagy és hosszú láncon. Ha ezt érezzük, akkor is el kell hinnünk, hogy fontos a szerepünk és a történet kis csavarával ellentétben ne büszkeségből maradjunk a helyünkön és tegyük a dolgunkat, hanem azért, mert Isten nem véletlenül állított oda, ahová. Igen, mondhatjuk, hogy más a felelőssége egy királynak hozzánk képest, de mégsem lényegtelen az, hogy ki, hogyan áll helyt, hogyan végzi el a rábízottakat. Azt tesszük-e, amit jónak lát az Úr, vagy Manasséhoz hasonlóan azt, amit rossznak lát. Általunk milyen irányba mennek a dolgok? Érdemes elgondolkodni azon, hogy a családunk élete mit mutat velünk illetve nélkülünk. Békésebb, szeretetteljesebb, megértőbb a családunk tőlünk, miattunk, vagy éppen ellenkezőleg: békétlenebb, idegesebb, feszültebb? A nap gondolata: Ha Isten azt mondja, hogy: "most!", ne mondja senki, hogy "holnap!". (Spurgeon)