2017-04-12

„Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. … Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!" (2Krón 20,2-3. 17) Mindannyian szeretnénk az életünkből kihagyni a harctereket s a velük járó küzdelmeket, miként az ilyen helyzetekkel járó félelmet és ijedelmet is. Az Úr azonban nem kímél meg bennünket sem ezektől. Jósáfát király is – bár a győzelem ígéretét megkapta -, attól azért nem mentesült, hogy szembenézzen az ellenséges sereg rettenetével. Fel kellett vonulnia, szembe kellett velük szállnia! Mondhatta volna azt is Úr, hogy éjszaka valami halálos nyavalyát bocsát az ellenség táborára, ami elpusztítja őket, s így harcolni sem szükséges ellenük. Megtehetné, de nem teszi. Helyette engedi, hogy Jósáfát szembenézzen az ellenséggel, nem kíméli meg a félelem érzetétől sem – megijedt Jósáfát (3) -, s a harctéren kellett megtapasztalnia az Úr segítségét. Ne akarjuk hát mi sem kispórolni a küzdelmeket, a harctereket. Mert ezek a harcok éppen azok az élethelyzetek, amikor rádöbbenhetünk, megláthatjuk az Úr hatalmas erejét! Amikor a magunk porszemnyi volta tanít éppen hinni! Hogy ez a küzdelem az én erőmön felüli, nekem ehhez se fizikai, se lelki erőm nincs, de az Úr megsegít! Aki hitben éli az életét, nagyon is jól tudja, hogy nem csak kegyes szólam, hogy „az Úr megsegített", hanem a hívő lélek számára valódi megtapasztalás! Ahol az én erőm már elfogy, ahol az én lehetőségeim már kimerültek, ahol nekem már nem hogy küzdeni nincs erőm, de minden perc külön kihívás – ott jön a hit megtapasztalása. Ott jön a páli ige igazsága: Az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Ezt példázza a Bírák, a Királyok és Krónikák könyvének is sok harca, amikor Izrael sokszor vesztesnek tűnő helyzetben mégis győzelmet élt meg. Nem azért, mert olyan fantasztikus hadi felszereléssel bírtak volna, vagy, mert olyan ügyes trükköket találtak volna ki. Hanem ha az Úr azt mondja, hogy kezetekbe adom az ellenséget, akkor ott lehetnek csodás győzelmek minden vesztesnek ígérkező körülmény ellenére is. Vagy gondolj a Vörös-tengeri átkelésre. Amikor Izrael népe az Egyiptomból való kivonulás után ott állt, előtte a Vörös-tenger, háta mögött az egyiptomi seregek harci kocsijai, s az Úrnak ott is úgy tetszett, hogy Izrael fiai semmit ne tegyenek, csak nézzék tétlenül, ahogyan az Úr megszabadítja őket. Nem ők harcolták ki a győzelmet! Az Úr mutatta meg csodálatos hatalmát, de a helyzet, a látvány félelmetes voltától őket sem kímélte meg! Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van – mondja szép halleluja énekünk. Olyan eszközökkel harcol ma is, érted is, melyek szemeid előtt rejtve vannak. /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, ő jó előre megtervez mindent. Téged is különleges céllal tervezett, és ő, aki elkezdte benned a jó munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedd, hogy a félelem megállítson, inkább ösztönözzön arra, hogy felállj és továbbindulj!