2017-04-22

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2:8-9) Szükséges tisztáznunk, hogy mit jelent az üdvösség kifejezés. Gyakran használjuk ezt a szót az egyházban, mégsem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti alatta. Lehet, hogy vannak, akik nem is értik e kifejezés pontos tartalmát. Amikor a konfirmandusokat készítjük fel, akkor azt tanítjuk velük, hogy az üdvösség Isten jelenléte életünkben. Ebből fakad mindaz a jótétemény és áldás, amiben a Szentháromság Isten egész életünket, testünket és lelkünket, a földön és az örökkévalóságban részesíti. Ha még ettől is egyszerűbben próbálok fogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy az üdvösség közösség Istennel. Ez éppen úgy érvényes a földi életünkre, valamint a halál utáni életünkre. Többnyire, mintha csak az utóbbira értenénk. Üdvözülök, örök életem lesz. Majd. Valamikor. Ki tudja még mikor. Ne a távoli jövőbe helyezzük el csupán az üdvösségünket, az örök életünket. Egyik énekünk így fogalmazza ezt meg: Érzem, hogy az örök élet, már e földön az enyém lett. (480. dics.) Persze vigyáznunk kell, mert ez messze nem egy érzés csupán. Akár érezzük, akár nem az üdvösség, az örök élet az Úrral való közösséget, kapcsolatot jelenti A nap gondolata: Aki nem eszik, és azért hal éhen, éppen úgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál. (Spurgeon)