2017-05-24

„Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!" (Lk 19,41-42) A lenne meg a volna a nincsnek sógora – mondja nagyon bölcsen egy szólásmondás. Amikor a bárcsak szavacskával kezdünk mondatot, alapvetően valamilyen hiányunkról beszélünk. Bárcsak élne még, akit szerettem – vagyis nincs mellettem, csak a hiányát érzem. Bárcsak meggyógyulnék – vagyis egészségem valamilyen oknál fogva megromlott, és a hiányát érzem. Bárcsak több pénzem lenne – vagyis hiányoznak a lehetőségek, amiket több pénz birtokában megtehetnék. Bárcsak békében élnének az emberek – vagyis a forrongó, egyre feszültebb lázban élő világ háborúságai közepette csak vágyja lelkünk a békét. Csak vágy, de egyre inkább tapasztaljuk, hogy nem valóság. Jézus szájából a szent város, Jeruzsálem felett sirató beszéd keretében hangzik a bárcsak szócska óhajtása. Isten Fiának is van hiányérzete. Olyannyira hiányolja a szent város megtérését, a békességre vezető út valóságát, hogy egyenesen megsiratja. Sír az ünnepelt. Nem örömében, hanem hiányérzetében, szomorúságában. Hiszen ő, ebben a történetben ünnepelt, a virágvasárnapi, jeruzsálemi bevonulás részeként hangoznak el ezek a mondatok, amikor a tömeg királynak kijáró tisztelettel, látszólagos pompával, felsőruháikat elé terítve az útra, virágokat dobva lábai elé fogadja. Maga az ünnepelt pedig, Jézus, mögé lát a látszatnak, látja a néhány nap múlva bekövetkező fordulatot, hallja a gyűlölettől feszülő feszítsd meg kiáltásokat, látja Jeruzsálem későbbi sorsát, ahogy Titusz római generális néhány év múlva, Kr. u. 70-ben földig rombolja a várost, vele együtt magát a jeruzsálemi templomot is. Isten Fiaként, prófétaként előre látja mindezt és sírva mondja, hogy bárcsak ne látszat lenne mindez az ünnepi fogadtatás, bárcsak szív és lélek szerint is királlyá fogadná őt a nép… Bárcsak szív és lélek szerint is a békesség, a megváltás, az üdvösség útját keresnék. Bárcsak mi is ne csak testileg ünnepelnénk őt, ne csak a szánkkal dicsőítenénk az Élet Fejedelmét, hanem szív és lélek szerint keresnénk a békesség útját – Istennel és emberrel egyaránt. Mert az üdvösség, az örök élet útja ma is csak a békesség útja lehet! A békesség útját járod a mindennapokban? Ha nem, bárcsak ma felismernéd! Bárcsak ma lenne erőd és szándékod jó utat és jó irányt választani! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Aki ellenségeit nem szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)