Keresés ebben a blogban

2017. június 7., szerda

2017-06-07

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk."(Zsoltárok 68:20)
         Panaszkodni mindig könnyebb, mint észrevenni a jót, a kapott áldásokat, jótéteményeket. Isten gyermekei azonban abban is kell, hogy különbözzenek az Urat még nem ismerőktől, hogy panaszkodás helyett azt keresik, amiért hálát lehet adni. S nemcsak keresik, meg is találják.
         Dávid, aki e zsoltár szerzője, elkezd visszafelé nézni önmaga és népe életében. Ahogyan ezt megteszi, meglátja az Urat mindenhol. Meglátja a hatalmát, a kegyelmét, az erejét. S ezek után kimondja ezt a lényeges mondatot: Áldott az Úr!
         Ha belegondolunk, akkor azt állíthatjuk, hogy mennyivel könnyebb kimondani ezt a mondatot, amikor jól van sorunk, amikor nagyjából rendben van az életünk, de milyen nehéz akkor, amikor nyomorúságokon megyünk keresztül. A nyomorúságos időkben kimondani azt, hogy áldott legyen az Úr, nem kis hitet jelent. Emlékezzünk az Ószövetség nagy szenvedőjére, Jóbra, aki egy tragédia folytán mind a tíz gyermekét egyszerre elveszítette. Mit is mondott? „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve."
         Nem tudom, hány ember lenne képes egy olyan helyzetben egy ilyen mondatot kimondani. A felesége nem így gondolkodott, ő nem tudta ezt kimondani. Sőt, a súlyos betegségekbe eső Jóbnak azt tanácsolja, hogy átkozza meg az Istent és haljon meg. Jób ezt válaszolta neki: „Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk."
         Keresd még a nehézségeid idején is a jót, és áldd érte az Urat!

A nap gondolata:

Biztos, hogy mindannyiunkat érnek megpróbáltatások, és vannak nehéz napjaink. De ne sértsd meg Istent azzal, hogy lekicsinyled áldásait azt mondva, hogy nincs semmi, amiért hálás lehetnél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése