2017-07-30

Állóképességünk „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1 Kor 10,12)  Pünkösdi ünnepeink után vagyunk, amikor is bőven volt alkalmunk hallani Isten igéjét, a Szentlélek megerősítését tapasztalhattuk. Feltöltekeztünk lelki energiával. Elmondhatjuk mi is Pál intő szavaival: „Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt." (1Kor 10,3-4). Mindezek ellenére a gonosz dolgok befurakodtak a többség életébe: a bálványimádás, mulatozás, paráználkodás, zúgolódás. Ezek a kísértések az emberek többségének a halálát okozták. Az intő példák arra figyelmeztetnek, hogy ne bízzuk el magunkat, vizsgáljuk meg állóképességünket, és bízzunk Isten hűségében, aki erőt ad a kísértések közepette. Ezért jó, ha magunk mellett tudhatjuk a Szentlélek vezetését, aki nem hagy bennünket erőnkön felül kísérteni, viszont a kísértés idején a kimenekedést is megadja. Van tehát kiút, kapaszkodjunk a Kősziklába, Jézus Krisztusba. Csak így, általa növelhetjük az állóképességünket. Legyen hála Istennek ezért a kegyelméért. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Szabadok vagyunk-e arra, hogy Jézus tanítson minket a hétköznapokban arra, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, vagy mi mindig mindent jobban tudunk?