„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15:58)
Milyen emberek vagyunk? Ha valaki arra kérne bennünket, hogy jellemezzük magunkat, mit mondanánk? Tudnánk három jó tulajdonságot mondani önmagunkról? Három olyan jó tulajdonságot, mely tényleg jellemző ránk. Nem túlzás ránk nézve. Nem az a cél, hogy fényezzük magunkat, ez nem álláskereséshez szükséges. Bár sokszor anélkül is szívesen többnek állítja be magát az ember, mint amilyen valójában. Szóval milyennek látjuk önmagunkat?
De menjünk tovább kicsit! Gondolkodjunk el azon, hogy milyenek szeretnénk lenni? Ha tehetnénk, miben változnánk? Az öntelt ember azt tartja magáról: így vagyok jó, ahogy vagyok. Soha ne legyünk ilyenek! Krisztus gyermeke soha ne legyen önmagával eltelve. Tételezzük fel, hogy egy csettintésre 2-3 dologban, jellemvonásban megváltozhatunk: mi lenne az, mit kívánnánk? Persze tudjuk jól, hogy semmi nem megy egy csettintésre, az ember jelleme nem rövid időn belül alakul ki. Egy hosszabb folyamat eredménye az, amilyenek vagyunk, vagy éppen lehetünk. Mindenesetre itt van igénk, mely nagyszerű törekvést állít elénk: azt, hogy legyünk szilárdak, rendíthetetlenek, olyanok, akik az Úr munkájában buzgólkodnak. Vajon ilyenek vagyunk?
A nap gondolata:
Magamra hagyatva semmi sem vagyok, csak csupa gyarlóság, de mihelyt rám tekintesz, azonnal öröm száll belém. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése