„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…" (Fil 1:3)
Hogyan teljen Isten gyermekeinek az élete? Igénk azt javasolja, hogy hálaadással. Hálával indítja az apostol a filippieknek írt levelének sorait. Pedig kezdhetné panaszkodással is. Ül a börtönben. Krisztusért. Mégsem panaszkodik, nem kesereg, pedig emberileg lenne rá oka. Ő hálát ad.
Mi a titka? Megtanulható ez? Bárki elsajátíthatja ezt? Titka a Krisztussal való kapcsolata. Annak mélysége, szorossága. Ez tanulható. Megélhető. Nem egyik pillanatról a másikra juthat el ide valaki, mert ez egy folyamat. Megismerni Krisztust, elfogadni Megváltónknak, engedni, hogy szívünkben lakozást vegyen és átformálja egész életünket. Vigyáznunk kell azonban, mert olyan világban élünk, mely szinte mindent azonnal kínál különösebb erőfeszítés nélkül és nagy csábítás, hogy elhiggyük, mennek a dolgok akkor is, ha nem teszünk bele időt, erőt, fáradságot. Ezeket ne higgyük el! Krisztus odaszánt gyermekévé, buzgó tanítványává sem lehetünk anélkül, hogy időnkből oda ne szánnánk az imádkozásra, igeolvasásra, igehallgatásra, a vele való közösség megélésére.
A hálás élet azoké, akik tudják, hogy mindent kaptak, onnan felülről, a világosság Atyjától és Neki mindent megköszönni bennünket gazdagít és formál át.
A nap gondolata:
A zúgolódás vakká tesz Isten áldásaira, de a hála felnyitja a szemet, hogy élvezhesd az áldásokat. Ezért ma kérd az Urat, hogy nyissa meg a szemedet a sok csodálatos dologra, ami körülvesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése