2018. január 21., vasárnap

2018-01-21

 Hazug ígéreteink

„A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit.  Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották." (1Móz 34, 25-29)
Micsoda rettenetes vérfürdő bontakozik ki a szemünk előtt, szinte beleborzong az ember. Abban a korban, és annak erkölcseinek fényében, ez nem volt szokatlan, hiszen a megmaradás volt a tét.
Meg kell látnunk, Jákób fiai is milyen vétket követtek el. Sikem családja alkut ajánlott nekik. Befogadnák az idegeneket. Teszik mindezt nyílt szívvel! Jákób fiai álnok módon elfogadják, de eszük ágában sincs betartani. Ajánlatuk az, hogy elfogadják az alkut, de előbb metélkedjenek körül Sikem és az ő népe. Mindez hazug csalás! A körülmetélkedés iszonyú fájdalommal járhat, és ez az idegen nép mégis vállalja. Jákób fiai pedig kihasználják az alkalmat és megölik őket. Buták és pökhendik azok felé, akik befogadnák őket, akik áldozatot hozva közelítenek. Vajon nem ismerjük fel magunkban, gyülekezetünkben, egyházunkban ezt az álszent magatartást.
A vérfürdő következménye örök békétlenség. Jákób tehetetlen. Csak nézi, hogy minden munkáját szétrombolják az övéi. Nyissuk meg a szívünket! Tudjuk le a dölyfös előítéleteket és bízzuk Istenre dolgainkat. Sokszor nem értjük az Úr missziói, népeket gyűjtő munkáját és mi leszünk az akadályokká. Fogadjuk be azokat, akik önfeláldozással és igaz hittel közelednek felénk. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

Amikor attól félünk, hogy nem tudunk véghezvinni dolgokat, amire Isten elhívott… hogy Isten nem fog megvédeni, nem fog gondoskodni… akkor elhisszük azt a hazugságot, hogy körülményeink nagyobbak Istennél, és feláldozzuk hitünket saját felfogóképességünk oltárán.