Isten velünk van az úton
„Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! Induljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam." (1Móz 35, 2-3)
Elindítja Isten újra Jákóbot. Bétel felé indítja, ahol már találkoztak ők ketten. Itt találkozott Jákób sok évvel ezelőtt Istennel, amikor még menekült bűnei miatt. Jákób jól emlékszik Isten kimondhatatlan kegyelmére, amire nagy szüksége volt akkoriban. Isten akkor is védte, és most is védi, a sikemi vérengzés miatt. Megbénítja az Úr a környező népeket. Jákób jól emlékszik a mögötte lévő útra, az Úr kegyelmére. Nagyon fontos az emlékezet! Pedig gyakran szeretünk elfeledkezni Isten kegyelméről. Elfeledkezünk emberekről, segítségekről, jóságról, áldozatról, viszont nem felejtjük el a rosszat. Ne feledjük Isten jóságát. Ne feledjük népünk múltját, sorsát, a sok áldozatot, amit oly sokan hoztak, életüket adták, de a ma embere elfelejtette. Emlékezzünk meg és adjunk hálát mi is életünk minden percében, azért, mert az Úr velünk volt és lesz minden nyomorúságunkban és utunkon. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Az egyik legjobb dolog az Istennel való kapcsolatunkban, hogy nem kell tökéletesnek lennünk. A jó Atya nem csak akkor fogad el és nem csak akkor tud használni, ha mindenben te vagy a legjobb. Ő számít rád, számol veled, és használni akar úgy, ahogy vagy. Fontos, hogy újra és újra tudatosítsd magadban, hogy te a csodálatos Isten csodálatos alkotása vagy, a hibáiddal, félelmeiddel, erőtlenségeiddel együtt. Erőtlenségeidet kipótolja a kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése